Katsányi Sándor - Tóth Gyula: A főváros könyvtárának története 1945-1998 (Budapest, 2008)
Tóth Gyula: Visszatérés a Szabó Ervin-i alapokhoz és korszerűsítés 1980-1998
Visszatérés a Szabó Ervin-i alapokhoz és korszerűsítés 335 szélesebb kör számára és minél nagyobb hatékonysággal való eljuttatása mellett. Bővítést csak akkor irányozott elő, ha iránta fizetőképes kereslet mutatkozik. A működési költségek 10%-át szándékozott bevételből fedezni. A gyűjteményszervezésben a használói igényekhez és a kereslethez igazodás alapelv- olvasható a tervben. Elkötelezett az új dokumentumok mellett. A ritka igényeket a nagyobb egységek hálózati szinten teljesítik. A közhasznú információs szolgáltatások szélesítését és fejlesztését, az állománykezelésben és feltárásban a számítógépesítés, a központi és egyszeri feldolgozás bevezetését célozza meg. A számítógépesítésben előbb nagyobb egységek lokális hálózatainak kialakítását, összekapcsolását, illetve az eszközök beszerzésének elsőbbségét, a telekommunikációs kapcsolatok megteremtését irányozza elő. A Központi Könyvtárban a szolgáltatási kapacitás megőrzése kapott előnyt, de új épület helyett már a három épület rekonstrukciója, kiegészítő épületek felépítése és a zenei könyvtár törzsépületen belüli vagy közeli elhelyezése került előtérbe. Hálózatfejlesztésben - a korábbiaknak megfelelően - a minőségi fejlesztés elsődlegességét mondta ki a terv. Készítői kerületenként egy, középszintű ellátásra alkalmas, s a már kialakult városrészekben (a korábbi településeken, lakótelepeken) elhelyezkedő könyvtárat terveztek - akár szolgálati pontok áthelyezésével vagy összevonásával is. Mivel az iskolában elhelyezett közös funkciójú könyvtárak nem váltak be, ezeket átadni, vagy máshová telepíteni szándékoztak. Kimondták: kevesebb, de jól telepített, jobban ellátott szolgálati pont létesítése-működtetése a cél. Az egységes hálózat egységes technológiát, szakmai-technikai központi szolgáltatásokat jelent. Az adminisztratív-technikai munkák központosításával - és számítógépesítéssel - minél több terhet akartak levenni a helyi könyvtárakról. Megerősítették a társadalmi szervezetekre, szakmai műhelyekre való támaszkodás szándékát, a szolgáltatások fogadtatásának kontrollját, újak indításának igénykutatásokkal való igazolását vagy megalapozását. Előirányozták a hazai és a külföldi kapcsolatok erősítését, a kerületi önkormányzatokkal új típusú kapcsolatok kialakítását, a fővárosi szintű könyvtári ellátás és a helyi érdekek összhangjának megteremtését. Külön figyelmet szenteltek a humánpolitikának, a munkatársi gárda minőségi fejlesztésének. Számoltak a helyzet romlásával is, amelyre a kisebb forgalmú könyvtárak feladásával, helyettük a nagyobbak megerősítésével kell reagálni, az általános, egyenletes leépítés helyett. (Ez ellentéte volt az akkor szokásos „fűnyíró-elv" gyakorlatának.) A civilszervezetek véleményét a stratégiai tervről a Híradóból tudhatta meg a közvélemény - Kiss Jenő válaszaival együtt. A KKDSZ egyetértő, s a tervhez illeszkedő gazdálkodási stratégiát és a szervezeti megoldásokat igénylő álláspontjához az egységek vezetőinek hatáskörét, a szabályozók, a centralizáció és decentralizáció optimális arányait kialakító elaborátumát csatolta. Az Intézményi Tanács mintha nem értette volna meg a stratégiai tervezés lényegét: a változtatásokhoz kért vitát és konszenzust. A főigazgató a Tanács véleményében a konkrétumok hiányát és azt a sajnálatos tényt kifogásolta, hogy az IT az intézet vezetőségét nem hívta meg ülésére.286 A TDDSZ- szintén a vezetőség távollétében - nem fogadta el a tervezetet. Vitatta a terv stratégiai jellegét. Szerinte a hálózatfejlesztési koncepciót sem fogadta el a kollektíva. Felrótta, hogy a tervezetben a Központi Könyvtár és a kerületi könyvtárak nincsenek eléggé megkülönböztetve. Kifogásolta a Zenei Könyvtárnak a központba helyezését, ellentmondást talált az ingyenes és a térítéses szolgáltatások között. A stílust is kifogásolta. 286 Benjámin Judit: A TDDSZ álláspontja. = Könyvtári Híradó, 1991.10. sz. 5-6. p. A válasz: 6-8. p.
