Katsányi Sándor - Tóth Gyula: A főváros könyvtárának története 1945-1998 (Budapest, 2008)
Tóth Gyula: Visszatérés a Szabó Ervin-i alapokhoz és korszerűsítés 1980-1998
Visszatérés a Szabó Ervin-i alapokhoz és korszerűsítés 307 adminisztráció miatt elvész a gyermek. Nincs idő a velük való foglalkozásra, az érték- közvetítésre. írása - a szerző akaratán kívül - vitazáró lett.177 Bartos Éva a reformkorszak egyik sokoldalúan foglalkoztatott kulcsszereplője. Az egyetem után tanszéki és kórházi könyvtáros, több évig a SZOT Iskola oktatója, majd olvasáskutató az OSZK-KMK-ban. Végül egy járási könyvtár, a budakeszi igazgatása után, sokirányú tapasztalat birtokában 1988 elején lett a HFO főosztályvezető-helyettese. 1990-ben VII., kerületi könyvtárvezető, 1991-ben oktatási referens. 1993. júniustól az intézmény személyzeti és oktatási vezetőjeként a szűkebb vezetőség tagja. 1999 januárjától előbb megbízott, majd 2001 februárig kinevezett vezetője volt az Olvasószolgálati Főosztálynak. Számos írással segítette a változásokat. 1997-ben Népművelésért Díjat, 2006-ban Szinnyei József-díjat kapott. 2001-től a Könyvtári Intézet osztályvezetője, majd igazgatója. A vita inkább jelezte a problémákat, mintsem megoldásokat hozott. A körülmények sem kedveztek a tisztázásnak. A megszorítások idején (1995) visszhangtalan maradt a Gyermekkönyvtáros Műhely vezetőjének, Bencsikné Kucska Zsuzsának igénylistája. Beticsiktté Kucska Zsuzsa 1975-től munkatársa a FSZEK-nek. 1985-ben lett a FSZEK legnagyobb, Liszt Ferenc téri gyermekkönyvtárának vezetője. A Gyermekkönyvtáros Műhely újjáélesztése után, 1994-től az MKE gyermekkönyvtári szekciójának, 1997-től a Magyar Olvasástársaság vezetőségének tagjaként szolgálta a gyerekek olvasásának ügyét. 1999-ben Pro Bibliotheca Civica kitüntetést, 2001-ben Wlassics Gyula-díjat kapott. Ebben adminisztratív kérdések súlyos könyvtárpolitikai döntések követelésével keveredtek. Próbált a gyermekek óhajainak közvetítője és a könyvtárosok érdekérvényesítője lenni, és az iskolai könyvtári ellátás háttérbe szorítása ellen hadakozott.178 Nem érkezett helyreigazítás a kötelező olvasmányokkal kapcsolatos pedagógiai álláspont változása miatt kesergő soraira. A régi, stabil kötelező olvasmány-listákat, a gyermekkönyvtárosok ezeket közvetítő jó sorsát sírta vissza.179 A Könyvtári Napok, „A jövő olvasója: a gyermek" című konferencia és a „Gyermeksorsok 1996" tudományos ülésszakról szóló beszámoló unalomig hangoztatott frázisokat tartalmazott.180 Egy konferencián elhangzottak szerint „a hazai gyermekkönyvtárügy - az 1960-1970-es évek megújulása, fellendülése után - mára érdektelenné vált a könyvtárpolitika célrendszerében."181 Mégis: a FSZEK hálózatában a gyermekolvasói létszám alakulásának trendje 1996-tól kezdett megfordulni.182 A gyermekkönyvtárosok körében a bizonytalanság tovább tartott. Amikor az 1998. évi munkatervben a könyvtár vezetősége a gyermekolvasók számának emelését ismét kiemelt feladattá tette, zűrzavar, hiányérzet támadt a gyermekkönyvtárosok körében. Értetlenséget szült körükben, hogy a Nemzeti Alaptanterv (NAT) az iskolai könyvtárak információs bázissá fejlesztése mellett foglalt állást, s nem utalt a közművelődési könyvtárak szerepváltására. „Az olvasóvá nevelés mai értelmezése az ismeretszerzés, tehát az 177 Bartos Éva: Diagnózis és terápia. Gyermekkönyvtárosaink rossz közérzetéhez. = Könyvtári Híradó, 1994. 1. sz. 1-3. p. 178 Bencsikné Kucska Zsuzsa: Kiáltvány a gyermekkönyvtárak ügyében. = Könyvtári Híradó, 1995. 3. sz. 6. p. 179 Bencsikné Kucska Zsuzsa: Kötelezőek-e a kötelező olvasmányok? = Könyvtári Híradó, 1995. 7-7. sz. 7-8. p. 180 Pobori Ágnes: Gondolatok egy konferencia és egy tudományos ülésszak ürügyén. = Könyvtári Híradó, 1996. 8-9-10. sz. 17-18. p. 181 Orbán Árpádné: Körséta Nyugat-Európa gyermekkönyvtáraiban. = Könyvtári Híradó, 1997. 3. sz. 8-9. p. 182 Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár. Jelentés, 1996. Bp. 1997. 5-6. p.
