Katsányi Sándor - Tóth Gyula: A főváros könyvtárának története 1945-1998 (Budapest, 2008)
Tóth Gyula: Visszatérés a Szabó Ervin-i alapokhoz és korszerűsítés 1980-1998
306 A főváros könyvtárának története 1945-1998 a stratégiai terv tartalmi, könyvtárpedagógiai, -pszichológiai vonatkozásban újat nem adott. Itt az alkalom, hogy „a gyermekkönyvtárosok nem kis áldozatot kívánó, és könnyűnek egyáltalán nem mondható munkáját körültekintően, tárgyilagosan, sem alá, sem fölé értékelve, de értékén megbecsülve, az eddigi értékeket sem félredobva" mérlegeljék a vezetők. Segítsék „minőségének és hatékonyságának javítását."174 Szász Ilona írása a gyermekkönyvtárosok panaszáradatát váltotta ki. Kimondva, kimondatlanul nemcsak a gyermekkönyvtárak beolvasztását bírálták. Hiányolták a gyermekkönyvtári stratégiát is. Felemlegették, hogy a korábban külön kasztnak számító gyermekkönyvtárosok „feloldódtak a nagy egészben", nincs, aki összefogja őket. Nehezen fogadták el azt a helyzetet, hogy a kevesebb gyerekolvasóval sincs elég idejük foglalkozniuk; s hogy a gyerekek is videót keresnek, s kevésbé az (értékes) olvasmányért, sok minden másért járnak könyvtárba. Nemcsak a felnőttek, a gyerekek könyvtárhasználata is átalakult. Rontotta a közhangulatot, hogy a „hét szűk esztendő" nehézségei közepette naponta tapasztalhatták: a régi gyermekkönyvtáros generáció részben nyugdíjba vonult, illetve tagjai részben vezetők lettek, és a maradék sem dolgozhatott az „aranykor" viszonyai között. A Gyermekkönyvtárós Műhely elszürkült, szünetelt. Újjászervezése sem volt igazán sikeres, kevesen érdeklődtek témái iránt. A vitában sokan megszólaltak.175 Szóvá tették egyebek közt azt, hogy 1987-ben sem hallgatta meg a vezetőség az érveiket, emiatt a téma újbóli megvitatását szorgalmazták. Úgy érezték, az utóbbi 10-15 év változásai során a gyermekkönyvtáraknak nem sikerült korábbi státusukat megőrizniük. Papp István a gyermekkönyvtárosok kulcsszerepét hangsúlyozta, ám „neves könyvtári menedzsert" is idézett: „a gyerekek könyvtári ellátásának ügye fontosabb, minthogy a gyerekkönyvtárosokra lehetne bízni." Érdemes megjegyezni, hogy Papp István megjelent vitacikkétől eltérő tartalmú első változata is létezett írásának, mint ami a Híradóban megjelent. Háromlapnyi, valószínű töredékes gépiratában az olvasólétszám csökkenését könyvtárakon és könyvtárosokon kívüli tényezőktől eredeztette, s vitatta, hogy kevesebb jut a gyerekekre, hogy a családi könyvtár kevesebbet nyújt számukra. Az pedig mérhetetlen, hogy valóban kevesebb idő és alkalom jut-e egyéni és csoportos foglalkozásra.176 Bartos Éva is szociális nehézségekre utalt. „Csökkenő szabadidő, az olvasás, általában a kulturális elfoglaltságok háttérbe szorulása, az olvasás minőségének romlása (technikailag és az olvasmányokat tekintve is), az értékek zűrzavara, illetve lassú és konfliktusokkal teli újrarendeződése." Okolta a koncepcióváltásokat, a szakmai tisztázatlanságot. Az önálló gyermekkönyvtártól az integráltig, a tematikus elhelyezéstől a családi könyvtárakig, külön gyermekkönyvtárostól a minden korosztályt kiszolgáló könyvtárosig - széles a koncepciós skála. „Nem lehetett könnyű a változásokat követni, de legalább határozottan megfogalmazott követelményekről, elvárásokról volt szó. Mostanában az a baj, hogy pontosan nem lehet tudni, mi a követelmény." A harmadik ok: szorító létszámgondok miatt mindenki mindent végez, a bevételi kényszer, az 174 Csománé Kőszegi Anna: Kiemelt feladat: a gyerekek ellátása. Hozzászólás a FSZEK stratégiai tervéhez. = Könyvtári Híradó, 1991. 3-4. sz. 15-17. p. 175 A hivatkozottakon kívül Bencsikné Kucska Zsuzsa: Még sokan tudunk mosolyogni! = Könyvtári Híradó, 1993. 10. sz. 4-5. p. Friedrich Lajosné: „Mi van az Egésszel?" = uo. 5-6. p„ Szecsei Lászlóné: „Elvész a gyerek." = uo. 6. p., Gerencsér Valéria: „A gyermekekre jut a legkevesebb idő." = Könyvtári Híradó, 1993.11. sz. 2-3. p., Koncz Károly: „Tudunk-e még beszélgetni a gyerekekkel?" = uo. 3-4. p., Papp István: Üljünk le, beszéljük meg! = Könyvtári Híradó, 1993. 12. sz. 1-2. p. 176 Köszönöm, hogy a kéziratot rendelkezésemre bocsátotta.
