Katsányi Sándor - Tóth Gyula: A főváros könyvtárának története 1945-1998 (Budapest, 2008)
Új stratégia - régi tehertételek. Az 1970-es évek
250 A főváros könyvtárának története 1945-1998 gárda a szolgáltatások folyamatosságának biztosítása érdekében. A heroikus munkával messze nem áll arányban a fizetés: országos viszonylatban hátul kullog!"152 Egy másik kívülálló szemlélő pedig így fogalmazott: „Ha azt kérdezné valaki, hol vannak a magyar könyvtárügy páriái, szemrebbenés nélkül a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár hálózatát nevezném meg."153 A Szabó Ervin Könyvtár, elsősorban a hálózat csak az évtized végéig tartó létszám- fejlesztések után érte el a szükségleteknek többé-kevésbé megfelelő, reális alkalmazotti létszámot. A munkakörök differenciálódása A könyvtárhálózat rohamos számszerű fejlesztésének időszakait, az 50-es éveket és a 60-as évek első felét a munkakörök differenciálatlan egybemosódása jellemezte. A kis könyvtárakban mindenki mindenféle munkát végzett. A 60-as évek során, elsősorban a szabadpolc bevezetésének következtében elkülönültek ugyan a kölcsönzésen kívüli reszortfeladatok (feldolgozómunka, propaganda- munka stb.), de a munkakörökön belül továbbra is egybemosódtak a szakképzettséget követelő érdemi munkák és a rutintevékenységek. A valóban differenciált munka- szervezet bevezetésére először 1969-1970-ben történt kísérlet három könyvtár bevonásával. Az eredmény bizakodóvá tette a Kerületi Könyvtárak Osztályát. 1971 januárjában utasítást adott ki: minden, legalább 4 fővel dolgozó könyvtárban fokozatosan ki kell alakítani a könyvtárosi és könyvtártechnikusi munkaköröket szétválasztó munkaszervezetet.154 Bár a bevezetés folyamatosan és igen körültekintően ment végbe (nem történhetett hátrányos visszaminősítés), mégis a könyvtárosok és a könyvtárvezetők nagy hányadának ellenállásába ütközött. Az új szisztéma ugyanis új szemléletmódot követelt: korábban a hálózat könyvtáraiban szinte kizárólag 18-20 éves, érettségizett és továbbtanulási szándékú fiatalokat alkalmaztak, akiket máris (egyelőre képesítés nélküli) könyvtárosnak tekintettek. Most meg kellett barátkozni azzal a gondolattal, hogy a könyvtári munkák 30-40 %-a nem igényel diplomás szakképzettséget, e munkákra célszerűbb (és a munkabér megosztása szempontjából sokkal racionálisabb) könyvtártechnikusokat alkalmazni.155 Az új rendszert a hálózatban fokozatosan vezették be: 1974-ben 20 könyvtárban alkalmaztak technikusokat, az évtized végére az új munkaszervezeti forma elvileg általánossá vált. A gyakorlatban azonban teljes körű megvalósítását objektív és szubjektív tényezők gátolták. Az évtized végén Gujgiczer lmréné már azt tette szóvá, hogy több könyvtárban időközben felbomlott az eredetileg jól kialakított arány (az időközben felsőfokú 152 Szente Ferenc: Budapest tanácsi közművelődési könyvtárhálózata a korszerűség mérlegén. Bp. 1974. nov. 20. 5. p. - Kézirat. - Országos Széchényi Könyvtár, Könyvtártudományi Szakkönyvtár, jelentések gyűjteménye. 153 Sallai István: Visszapillantás. In: Könyvtári Figyelő, 1974. 3. sz., 521. p. 154 Király Lászlóné: Az új szervezési kísérletek tapasztalatai és javaslatok általánosításukra. In: Könyvtári Híradó, 1971. 1. sz., 5-7. p. - A kísérlet résztvevői: a Krisztina körúti (11. sz.), a Kertész utcai (22. sz.) és a József Attila lakótelepi (48. sz.) könyvtárak voltak. 155 Bene Lászlóné: Munkaszervezés a kerületi könyvtárakban. In: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve, 1970/1971. 112-118. p. - Király Lászlóné: Új munkaszervezeti kísérletek a kerületi könyvtárakban. uo. 119-124. p.
