Katsányi Sándor - Tóth Gyula: A főváros könyvtárának története 1945-1998 (Budapest, 2008)
Új stratégia - régi tehertételek. Az 1970-es évek
Új stratégia - régi tehertételek 251 végzettséget szerzett könyvtártechnikusokat érzelmi okokból nem helyezték át, így néhány könyvtárban indokolatlanul sok diplomás könyvtáros dolgozott, míg máshol hiányoztak).156 Ezek az esetek azonban csak a kivételt képezték, a megfelelő méretű könyvtárak többségében sikerült - a kezdeti ellenállást leküzdve - a differenciált munkaszervezetet megvalósítani. A könyvtárosi pályakép módosulása A 70-es években egyrészt a munkakörök differenciálódása, másrészt az új szakmai feladatok megjelenése lényegesen megváltoztatta a korábban kialakult könyvtárosi pályaképet. A hálózat szakembereitől a könyvtár vezetősége az ötvenes években elsősorban politikai-mozgalmi szerepvállalást, a hatvanas években kulturális-mozgalmi szerepvállalást várt el. Az egybemosódott feladatkörök megnehezítették a kifejezetten szakmai karrierek kibontakozását, az előrelépés egyetlen útja a vezetői poszt elnyerése volt. A hetvenes években fontos változások történtek. Előtérbe kerültek a kifejezetten szakmai feladatok: a tájékoztatás (az egyre gazdagodó apparátus mindjobban kizárta e téren a dilettantizmus lehetőségét), a szakszerű állományfeltárás, a szakrészlegek hangzó és képi anyagának szervezése és kezelése stb. A csoportos foglalkozások vezetése - akár az iskolai munkához való immár tartalmi kapcsolódásra, akár az igényes klub- foglalkozásokra gondolunk - pedagógiai készséget igényelt. Az ambiciózus - és a rutinmunkáktól most már mentesült - fiatal könyvtárosok bőven találhattak maguknak érdemi szakmai feladatot. Megváltoztak a középvezetőktől elvárt feladatok is. Korábban az olvasók számának és a fontosnak nyilvánított irodalom forgalmának növelése volt a legfőbb cél, most a mozgalmival szemben a racionálisabb feladatok megoldása került előtérbe: a működési feltételek megteremtése és a hatékonyabb szervezeti formák kialakítása. „Ez a feltétele annak, hogy a tájékoztató, a pedagógiai és a politikai feladatokat magasabb szinten teljesíthessük" - mondta Dobos Piroska egy évadnyitáskor, (és kijelentésében a felsorolás sorrendje is figyelmet érdemel). A változások nem máról holnapra, hanem lassan - talán a várhatónál is lassabban - következtek be. A 70-es évek elején a könyvtárosképzés rendszere sem segítette elő a kívánt struktúraváltást. Budapesten nappali formában csak egyetemi szintű képzés folyt, könyvtárosképző főiskolai kar nem működött. A Szabó Ervin Könyvtár fiatal, érettségizett dolgozói a Könyvtártudományi és Módszertani Központ középfokú tanfolyamán, a vidéki főiskolákon és az úgynevezett „SZOT-iskolán"157 szerezhették meg a középfokú illetve főiskolai képesítést. A hatvanas években a Szabó Ervin Könyvtár dolgozói között az egyetemi végzettségűek aránya irreálisan magas volt, de 1975-re számuk kétharmadára csökkent.158 A nagyon hiányzó könyvtárkezelői (könyvtártech156 Gujgiczer Imréné: Fiatal szakemberek fluktuációja a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban 1973-1978. In: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve, 1977/1978 128. p. 157 A „SZOT-iskola" formálisan az egri Tanárképző Főiskola kihelyezett tagozata, gyakorlatilag a Szakszervezetek Országos Tanácsa által működtetett intézmény volt, ahol esti tagozaton könyvtárosi és pedagógiai képesítést lehetett szerezni. 158 1970-ben 85, 1975-ben 58 felsőfokú könyvtárosi végzettségű dolgozott, 1. A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve, 1974/1975/1976. 133. p.
