Katsányi Sándor - Tóth Gyula: A főváros könyvtárának története 1945-1998 (Budapest, 2008)
Új stratégia - régi tehertételek. Az 1970-es évek
Új stratégia - régi tehertételek 249 alapján egy könyvtáros később, esetleg másnap, az olvasók elől elzárt helyiségben elvégezte a másolást. A másolásért járó díj átvételét új adminisztráció követte. A jóakaratú kezdeményezések és a megtett kis lépések ellenére egyre nagyobb lett a szakadék, mely a főváros könyvtárát az ekkor már komplex számítógépesítést is bevezető nyugati nagyvárosi könyvtáraktól elválasztotta. 1978-ban a Szociológiai Dokumentációs Osztály számítógépesíteni akarta dokumentációs szolgáltatásait, de szándékát a könyvtár nem tudta megvalósítani. Jogosan feszegette ugyanebben az évben a könyvtár egyik munkatársa: „Mekkora az elmaradásunk a könyvtárgépesítés területén?149 Könyvtárosok és vezetők; vezetőváltás Munkaerőhelyzet „A társadalmi méretekben sok gondot okozó munkaerőhiány hatványozottan sújtja a hálózatot" - panaszkodtak a hetvenes évek közepén a könyvtár vezetői.150 Valójában azonban - a létszámadatok tanúsága szerint - a teljes foglalkoztatásra törő szocialista munkaerőgazdálkodás állandó létszámfejlesztést tett itt is lehetővé: 1970-1979 között a Szabó Ervin Könyvtár dolgozóinak létszáma 595-ről 831-re, vagyis 40 %-kal emelkedett. A növekedés az évtized folytán egyenletesen történt, és hasonló mértékben részesült benne a (helyileg túlzsúfolt) Központ és az (állandó munkaerőhiányra panaszkodó) hálózat, s hasonlóan növekedett a könyvtárosi és az egyéb munkakörökben dolgozók száma. A főfoglalkozásúak (napi 8 órás munkakörben dolgozók) létszámának növekedése meghaladta a részfoglalkozásúakét - a hálózat ugyanis már 1970 előtt telítődött az utóbbi kategóriába tartozókkal. A könyvtárvezetők bevezetőként idézett elégedetlen szavai ellen vethetné valaki, hogy a 40 %-os létszámemelkedés változatlan nagyságú olvasótábor és csökkenő számú kölcsönzés mellett történt. A kép azonban árnyaltabb. Az 1960-1965 között végbevitt nagyarányú könyvtár- és szolgáltatásfejlesztés a dolgozói létszám megfelelő emelése nélkül valósult meg, ami a munkaerők jelentős megterheléséhez vezetett. Nemcsak az ország többi közművelődési könyvtárhálózatához viszonyítva volt kirívóan alacsony a személyzet aránya, hanem a napi feladatok zavartalan ellátására is: a 70-es évek elején a megbetegedések esetén a könyvtárakat egyszerűen be kellett zárni, mert nem állt rendelkezésre tartalék munkaerő. S miközben 1972-ben a Művelődésügyi Minisztérium igen nagyvonalúan megállapított könyvtárosi normái (pontosabban: ajánlásai) egy könyvtárosra évi 18-20 ezer kötet kölcsönzését írták elő, a Szabó Ervin Könyvtár hálózatában ez a szám évi 30 ezer kötet volt.151 És még az évtized közepén is - ekkor már a hálózat 60 fős létszámemelése után - ezt állapította meg egy elfogulatlan külső szakmai vizsgálat: „Országos viszonylatban is a dolgozók leterheltsége, sőt túlhajszoltsága itt a legnagyobb. Hihetetlen erőfeszítéseket tesz a túlnyomóan nőkből álló 149 Weisz Sándomé: Mekkora az elmaradásunk a könyvtárgépesítés területén? In: A Könyvtáros, 1978. 8. sz., 471-472. p. 150 Király Lászlóné - Szőke Tiborné: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár hálózatának fejlődése 1970-1975. In: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve, 1974/1975/1976.117. p. 151 A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár helyzete 1966-1971.[Beszámoló a FT.VB. számára] 1972. jún. 17.13. p.
