Katsányi Sándor - Tóth Gyula: A főváros könyvtárának története 1945-1998 (Budapest, 2008)
Új stratégia - régi tehertételek. Az 1970-es évek
248 A főváros könyvtárának története 1945-1998 gen nyelvű anyag szerzeményezésében). A szükség diktálta, mégis helytelen gyakorlatot fokozatosan meg kell szüntetnünk."146 Valójában azonban a korszerű, olvasócentrikus szolgálat megvalósításához szükséges radikális lépések nem történtek meg. A hagyományosan zártpolcos olvasószolgálat technológiája a hetvenes években a régi szinten konzerválódott, legfeljebb a reprográfiai szolgáltatások terén történt előrelépés. Gépesítési próbálkozások A könyvtári munkák gépesítése kezdetben mint Verne-féle vágyálom jelent meg: Csömör Tibor már 1957-ben Kibernetika és könyvtár címmel cikket írt a számítógép könyvtári hasznosításáról.147 A gépesítés tényleges lehetőségei azonban csak másfél évtized múlva, a hetvenes években kezdtek megnyílni. A magyar könyvtárosok az évtized elején már jól látták, hogy a korszerűsítéshez vezető úton megkerülhetetlen a számítógépesítés. Az 1970-es Országos Könyvtárügyi Konferenciára igen korszerű számítógépesítési program készült. Az anyagi és más tényezők - köztük a kormányzati ellenakarat - azonban megakadályozták a program megvalósulását. A Szabó Ervin Könyvtár ekkor mindenekelőtt a kölcsönzési nyilvántartások időt rabló és mechanikus munkájának gépesítésével szeretett volna munkaerőt megtakarítani, amire a Podonyi-féle kölcsönzőgép bevezetése tűnt járható útnak: 1971-ben igazgatói határozat született kipróbálásáról. A „kölcsönzőgép" az 1960-as évek sajátos terméke volt, a korabeli magyar viszonyoknak megfelelő szükségmegoldás. Ez a könyvtárosok előtt sem volt titok. „Tisztában vagyunk azzal, hogy ma már a számítógépes nyilvántartás a világszínvonal" - írta 1972-ben a nyilvántartások racionalizálásával foglalkozó Weisz Sándorné, hozzátéve: „Ez azonban magas ára miatt jelenleg elérhetetlen. A kölcsönzőgép az áthidaló megoldás."148 A Podonyi-féle gép bevezetése azonban elhúzódott, az ügy feledésbe merült. Ugyancsak kérészéletűnek bizonyultak azok a próbálkozások, amelyek a perem- illetve a fénylyukkártyák bevezetésével kívánták a hálózatban a hagyományos nyilvántartásokat felváltani. Sikerült viszont apró lépésekkel előrehaladni a dokumentummásolás és - sokszorosítás terén. Első lépésként 1970-1975 között a könyvtár saját kiadványainak házi előállítását tette lehetővé a Romayor sokszorosítógép, másolóberendezés és szedőírógép beszerzésével. Eközben a szövegek másolása iránti olvasói igény is tömegméretűvé vált, 1972-ben a könyvtárban olvasói megrendelésre kétezernél több felvétel készült. A hagyományos fotómásolatok mellett az olvasószolgálatban is megjelentek és fokozatosan teret hódítottak a fénymásoló eljárások, a gyorsmásolók. Az igény elementáris volt: 1978-ban már több mint 10 ezer oldalt másoltak kifejezetten olvasói célra. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a „gyorsmásolás" gyakorlatát csak a korabeli előzményekhez képest lehet gyorsnak nevezni. Az olvasók önkiszolgáló másolatkészítése - amiről a könyvtár nyugat-európai tanulmányúton járt munkatársai csodálkozó elismeréssel számoltak be - nálunk ekkor politikai okokból tiltva volt. Az olvasónak - annak is, aki csak egyetlen oldalról kért másolatot - kérőlapot kellett kitöltenie, ennek 146 Márffy István: Milyen lesz a központi olvasószolgálat nyitás után? In: Könyvtári Híradó, 1973. 4. sz., 3-5. p. 147 Könyvtári Híradó, 1957. 4. sz., 18-18. p., 5. sz., 19-20. p. 148 Lesz-e kölcsönzési adatnyilvántartó gépünk? In: Könyvtári Híradó, 1972.1. sz., 18-19. p.
