Katsányi Sándor - Tóth Gyula: A főváros könyvtárának története 1945-1998 (Budapest, 2008)
Katsányi Sándor: Koalíciós évek a politikában és a könyvtárban 1945-1948
Koalíciós évek a politikában és a könyvtárban 21 Az ügyek intézését az ostrom után, január 18-tól a rangidős Vágfalvy Dezső - előzőleg a reference osztály vezetője - vette át, aki az elsők között jelent meg a Központi Könyvtár épületében. Ő vette fel a kapcsolatot a városházával, s megbízott vezetőként közel három hónapon át ő irányította az intézmény tevékenységét. Vágfalvy megbízatása átmeneti megoldás volt, mindenki tisztában volt vele, hogy a megváltozott társadalmi körülmények át fogják alakítani a könyvtár vezetőségének belső erőviszonyait. Igen hamar jelentkeztek a könyvtár Szabó Ervin-i korszakának a Tanácsköztársaság után elbocsátott munkatársai: Kőhalmi Béla február 6-án beadványban kérte a polgármestert, hogy őt, valamint Solti Andrásné Szigeti Gabriellát és Pikier Blankát „a Fővárosi Könyvtár elmaradhatatlan újjászervezésének munkájába tanácsadó testületként szíveskedjék bevonni." Csorba János polgármester, illetve a polgármesteri ügyosztály ekkor még elfektette a kérést, megjegyezve, hogy „tanácsadó testületként nehezen megoldhatónak véljük. Esetleg újbóli alkalmazással..." Az ügy egyelőre elna- polódott. Időközben hatályba lépett az Ideiglenes Nemzeti Kormány 285/1945. M.E. sz. rendeleté a baloldali vagy antifasiszta magatartásuk miatt elbocsátottak rehabilitálásáról. Ez egyaránt érintette egyfelől Dávid Antalt és Szentkuty Pált, másfelől Kőhalmi Bélát és egykori munkatársait. Dávid és Szentkuty a német megszállás alatt indított fegyelmi eljárás beszüntetését kérték, és március 23-án meg is kapták a polgármesteri hivataltól, Enyvvári nem kívánt munkába állni, őt május 1-jei hatállyal végleg nyugdíjazták. Dávid visszakapta igazgatóhelyettesi beosztását, Szentkuty pedig április 12-én megbízott vezetőként átvette a könyvtár irányítását Vágfalvytól. Szentkutynak ezután rövid ideig sikerült még pozícióját megvédenie, a baloldali kezdeményezéseket elhárítania. Május 17-én Kőhalmiék visszatérési kérelméről egyértelműen elutasító véleményt adott a fővárosnak. (Tanácsadó testület létrehozását, az ügyosztály véleményével megegyezően, nehezen elképzelhetőnek tartotta, az alkalmazást viszont a státushiány miatt nem ítélte lehetségesnek, s a jelentkezők korára való tekintettel a nyugdíjazást javasolta.) Május 16-án váltás történt a fővárosi polgármesteri székben: a kisgazda Csorba Jánost a Moszkvából hazatért kommunista politikus, Vas Zoltán váltotta föl. Ekkor került sor több vezetői poszt elosztására a pártok közötti megegyezések alapján. A Fővárosi Könyvtár élére - feltehetőleg a szociáldemokrata alpolgármester befolyására - július 13-án a szociáldemokrata Hajdú Henrik került, kinevezett igazgatóként. Hajdú Henrik minden vonatkozásban alkalmasnak látszott a politikailag neki szánt szerep betöltésére. Értelmiségi körökben ismertté és elfogadottá tette őt irodalmi tevékenysége, különösen a skandináv irodalom közvetítése terén szerzett vitathatatlan érdemei, a Nyugat íróival való jó kapcsolata. Városi közigazgatási múlttal is rendelkezett: 1912 és 1919 között fővárosi tisztviselő volt, a Tanácsköztársaság alatti szerepléséért (az írói Direktórium tagja volt) bocsátották el. Legfőképp politikai szereplése szólt kinevezése mellett: a 20-as évek elején szociáldemokrata politikus volt, az újpesti pártszervezet titkára, a Szociáldemokrata Párt országos választmányának tagja, majd szakított az általa megalkuvónak tartott szociáldemokratákkal és a Magyar Kommunista Párt fedőszerveként működő Magyarországi Szocialista Munkáspártnak lett megalapításától vezetőségi tagja.
