Katsányi Sándor - Tóth Gyula: A főváros könyvtárának története 1945-1998 (Budapest, 2008)
Katsányi Sándor: Koalíciós évek a politikában és a könyvtárban 1945-1948
22 A főváros könyvtárának története 1945-1998 Mindezek alapján alkalmasnak látszott a baloldal által a Fővárosi Könyvtárban tervezett változások levezénylésére.8 Csak ez után nyílt meg az út a Tanácsköztársaság után elbocsátott régi könyvtárosok visszatérése előtt. Ezt a helyzetet Kőhalmi Béla sérelmesnek tartotta: „1945 májusa után aktuálissá vált visszatérésem a Fővárosi Könyvtárba. A régi, tizenkilences könyvtárosok helyén azonban már Hajdú Henrik, és több egyébként kitűnő, de a könyvtári világban ismeretlen ember ült, az akkori szociáldemokrata alpolgármester intézkedése folytán [...] Úgy éreztem, hogy az új, demokratikus rendszer vezetőinek meg kell adniuk számomra a teljes elégtételt. Természetesnek tartottam, hogy Dienes László hazatérte esetén az igazgatói tisztség őt illesse. Mellette mint helyettes szívesen dolgoztam volna."9 A rehabilitációs bizottság döntése nyomán Kőhalmi Béla, akit előzőleg nyugdíjaztak, de most polgármesteri utasításra berendeltek szolgálattételre, júliusban „nyugdíjas igazgatói" megbízást kapott, ám az intézmény vezetésének tényleges jogkörét Hajdú Henrik gyakorolta. Az ősz elején ugyancsak megkezdte munkáját a könyvtárban Solti Andrásné Szigeti Gabriella (aki fokozatosan átvette a fiókkönyvtárak irányítását) és Pikier Blanka (ő rövidesen nyugdíjazását kérte), valamint az időközben hozzájuk csatlakozott Pór Nándorné Váradi Irma, (aki a 9. sz. fiók vezetője lett). A kortárs megemlékezők a „régi szabóervinesek" egységes csapatát emlegetik, valójában azonban a két vezető személyiség, Kőhalmi Béla és Solti Andrásné mentalitása alapjaiban különbözött. A halk szavú, szerény Kőhalmi Béla a Horthy korszak 25 évében is figyelemmel kísérte az ország és a világ könyvtárügyét, vitathatatlan szakmai tudással, a jobbítás szándékával tért vissza ifjúkora könyvtárába. Solti Andrásné, aki most egy nagyvállalat titkárnői állásából érkezett, korántsem tanúsított megértést a könyvtár elmúlt 25 éve iránt, a radikális változtatás, mindenekelőtt a kommunista eszmék maradéktalan megvalósításának elkötelezett harcosa volt. A könyvtár vezetésében az erőviszonyok alapjaiban megváltoztak. A hálózat - rövidesen ez lett a Fővárosi Könyvtár politikai szempontból legfontosabb területe - teljesen az új vezetők alá került, (a fiókközpont vezetője Braun Róbertné lett), Szentkuty minden érdemi funkciótól megfosztva légüres térbe jutott, 1946. augusztus 1-jén mint „tartósan szolgálatképtelent" nyugdíjazták. A Központi Könyvtár fontos részlegeinek vezetése ezzel szemben még változatlanul a korábbi könyvtárosi gárda kezében maradt: a reference osztályt Vágfalvy Dezső, a Budapest Gyűjteményt Könyves Tóth Kálmán, majd Jajczay János, az osztályozót Veredy Gyula távoztával az ugyancsak régi munkatárs, Kalmár Gyula vezette. Rövidesen újból meghatározó változás történt: 1945. december 11-én szovjet emigrációjából hazaérkezett Dienes László, akit - mint a Fővárosi Könyvtár egykori vezetőjét — ugyancsak igazgatónak neveztek ki.10 8 Életrajzát lásd: Révész Ferenc: Hajdú Henrik 1890-1969. In: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve, 1968-69.13-28.p. 9 Bereczky László: Beszélgetés a 85 éves Kőhalmi Bélával. In: Könyvtáros, 1969.10. sz. 574. p. 10 A kinevezés 1945. febr. 1-jei hatállyal történt, Dienes ténylegesen 1946 januárjában állt munkába. Dienes kérelmét és kinevezését, a 41.852/1945.I.sz. határozatot közli: Források Budapest történetéből 1945-1950. Bp. 1973. 83-84. p.
