Katsányi Sándor - Tóth Gyula: A főváros könyvtárának története 1945-1998 (Budapest, 2008)
Katsányi Sándor: Koalíciós évek a politikában és a könyvtárban 1945-1948
18 A főváros könyvtárának története 1945-1998 A tényleges mozgástér azonban meglehetősen szűk volt. A háború utáni elszegényedett ország kulturális intézményei előtt legfeljebb a korábbi fizikai állapot helyreállítása lehetett a cél, ezen túlmenő fejlesztést az anyagi körülmények még nem tettek lehetővé. Ez a könyvállomány növekedését is behatárolta. Ilyen téren nem is a gyarapítás, hanem ellenkezőleg: az ideológiailag nem kívánatos vagy vitatható művek kezelése vált központi kérdéssé. S éppen ebben a kérdésben vált a Fővárosi Könyvtárban nyilvánvalóvá, hogy a próbálkozó demokrácia alulmarad egyrészt a megszálló szovjet hatalom akaratával, másrészt az általa is támogatott ideológiák erejével szemben. Romeltakarítás, a működőképesség helyreállítása A frontvonal elvonulása után a pincékből előmerészkedő és munkahelyükre valami úton-módon eljutó könyvtárosokat csaknem mindenütt hasonló látvány fogadta: a falak álltak ugyan, de mindenhol törmelék, szemét, rendetlenség.1 Súlyosabb (de az épületet statikailag nem veszélyeztető) belövések a Központi Könyvtárat, a 6. sz. Verpeléti úti és a 11. sz. Krisztina körúti fiókot érték, az ablakok viszont mindenütt betörtek, minden könyvtár nyitottá, védtelenné vált. „A Wenckheim-palota körül emelet magas volt a hulladék, szemét, törmelék, üvegcserép és fel nem robbant lövedékek Az újrakezdés első dokumentumai halma" - írta egy szemtanú.2 A fiókkönyvtárakban ugyancsak a halomban földön heverő könyvek, üvegcserepek, a pusztulás látványa fogadta mindenütt a visszatérő könyvtárosokat. A könyvtárak működésképtelenek, de helyreállíthatok voltak. A sorra megérkező könyvtárosok, altisztek, takarítónők központi intézkedés nélkül - minden összeköttetés megszakadt - önként nekiálltak a romok eltakarításának, a rend helyreállításának. Először a törmelékeket kellett eltakarítani, a gyűjtőhelyekre elvinni, majd rendet kel1 Kivétel volt a 12. sz. kőbányai könyvtár, mely 1944 szeptemberében légibomba telitalálatot kapott és teljesen megsemmisült, a szerencsés kivétel pedig a 20. sz. Andrássy úti könyvtár, ahol a könyvtárosok folyamatosan tudták őrizni intézményüket. 2 A Központi Könyvtár helyzetéről Kalmár Gyula és Schweriner Gábor írtak visszaemlékezést, a fiókokról vezetőik számoltak be 1945 tavaszán, köztük Hamvas Béla is. A beszámolók a FSZEK irattárában olvashatók. Részletek közlése és összefoglalás: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1943-1945. 20-21.p. és Remete László: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár a felszabadulás időszakában. In: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve, 1968/69. 100-112. p.
