Katsányi Sándor - Tóth Gyula: A főváros könyvtárának története 1945-1998 (Budapest, 2008)
Katsányi Sándor: Koalíciós évek a politikában és a könyvtárban 1945-1948
Koalíciós évek a politikában és a könyvtárban 19 lett teremteni, a sok helyen szétdobált könyvállományt rendezni, és a működéshez szükséges elemi berendezést valahogyan helyreállítani. (Az összetört bútorok helyett ideiglenesen újakat tákoltak össze stb.) Segítséget a könyvtárosok mindehhez legfeljebb a kerületi elöljáróságoktól kaptak néhány helyen. A legtöbb munka a Központi Könyvtár munkatársaira várt. Itt először a fel nem robbant lövedékeket kellett a könyvtárosoknak összegyújteniük (az épületben az ostrom alatt német lőszer utánpótlási egység működött), majd a járhatatlanná vált lépcsőházakból kellett - hogy a helyiségek hozzáférhetők legyenek - a törmeléket kosarakban kihordani, kézikocsival a Haller piactérre szállítani, s ezek után az egyes helyiségeket sorról-sorra megtisztítani. A Pesten lakó tisztviselők január 18-tól kezdve sorra jelentek meg munkahelyükön, és valamennyien részt vettek a romeltakarításban. A romeltakarítást dermesztő hidegben, még nem veszélytelen állapotok között, az ostrom után legyengült fizikumú és éhező könyvtárosok és altisztek végezték, a munkát az ugyancsak január 18-án megjelenő Vágfalvy Dezső'mint rangidős tisztviselő irányította. Január végéig már 49-en jelentkeztek munkára. A munkába álltak és a romeltakarításban résztvevők névsorát Vágfalvy már január 24-én jelentette-a polgármesternek, ez volt 1945-ben az első hivatalos irat.3 Az utcán való közlekedés a „málenkij robot", az elhurcolás lehetősége miatt nem volt veszélytelen. Ezért a munkában résztvevők karszalagot kaptak „Gorodszkoj Szluzsas- csij" felirattal és magyar-orosz nyelvű polgármesteri igazolást arról, hogy X. Y. „székes- fővárosi alkalmazott munkahelyén nélkülözhetetlen, az utcán fel nem tartóztatható, más munkára el nem vihető." Megkísérelték a Wenckheim-palota pincéjében egy konyha felállítását, ez nem sikerült, de a városházán már főztek a romeltakarítók számára. Naponta elment egy-két tisztviselő és altiszt a városházi óvóhely konyhájára, ahonnan takarítóvödörben hozták el az ebédet. A romeltakarítás mellett a fosztogatóktól is meg kellett védeni az épületeket. Különösen nagy volt a Wenckheim-palota csábító ereje, itt a könyvtárosok már január 20-án megszervezték maguk között a kapuőrséget. Sokan be akartak jutni az épületbe, ismeretlen megbízókra, ellenőrizhetetlen hatósági utasításokra hivatkozva; hol a könyvtárat akarták lefoglalni, hol mint a könyvtár kirendelt vezetői jelentkeztek. A legkonokabb ilyen jelentkező Réti Károly volt. Az egykorú beszámoló szerint „január 25. körül Réti Károly nevű Magyar Kommunista Párt által kiküldött megbízott jelent meg és érdeklődött a Fővárosi Könyvtárt ért kár iránt, és hogy a személyzet közül hányán jelentkeztek eddig, és milyen munkát végeznek. Január 31-én az MKP által kiadott magyar és orosz nyelvű írást mutatott fel, mely szerint a könyvtár személyi és tárgyi felügyelete reá van bízva [...] A polgármester úr még azon a napon egy határozatot adott ki, melynek értelmében a székesfővárosi alkalmazott személyzet felett kizárólag a polgármester rendelkezik."4 A betolakodók ellen némi védelmet nyújtott egy magyar és orosz nyelvű felirat. „A Magyar Kommunista Párt által lefoglalva." Január 17-én ugyanis egy 10 tagból álló küldöttség jelent meg a könyvtárban mint a Magyar Kommunista Párt megbízottja, és 3 Elsőként, jan. 18-án álltak munkába: Bor Dezső, Fort Sándor, Murai Lujza, Tuczentaller Lujza, Vágfalvy Dezső, Vértesy József tisztviselők, Borbély Péter, Kárpáti Pál, Zsittnik Béla altisztek. A következő héten munkába álltak: Jajczay János, Kalmár Gyula, Könyves Tóth Kálmán, Nagy Borbála, Veredy Gyula, a budai oldalon Zsák Wilfried. 4 A Székesfővárosi Szabó Ervin Könyvtár Évkönyve, 1943-1945.21. p. A könyvtár évkönyveinél itt és a továbbiakban nem a megjelenés évét, hanem csak a kiadványban feldolgozott év vagy évek évszámait közöljük.
