Katsányi Sándor - Tóth Gyula: A főváros könyvtárának története 1945-1998 (Budapest, 2008)
Differenciáltabb szolgáltatások felé utak és zsákutcák az 1960-as években
168 A főváros könyvtárának története 1945-1998 A Központi Könyvtár állományfejlesztése és a szociológiai szakkönyvtári funkció kiépítése Viták a gyűjtőkörről A Központi Könyvtár gyűjtőkörének kérdése, mely körül annyi bizonytalanság és vita volt az ötvenes évek első felében, látszólag nyugvópontra jutott. 1957-ben külső szakmai fórumok is egyetértettek a könyvtár által javasolt hármas funkcióval s a gyűjtőkör ezt tükröző hármasságával. A könyvtár 1959-es ügyrendje szerint ennek megfelelően a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár- mint társadalomtudományi szakkönyvtár gyűjti a társadalomtudományi műveket szakkönyvtári szinten,- mint budapesti tájkönyvtár gyűjti a budapesti vonatkozású irodalmat teljességre törekedve,- mint magas szintű közművelődési könyvtár gyűjti az egyéb szakokat magas szintű közművelődési jelleggel. A nyugvópont azonban viszonylagos volt, az általános elveket a könyvtár vezetői eltérően értelmezték, sőt Révész Ferenc meglepő fordulattal vissza kívánt térni az 19511952-es „közművelődési" koncepcióhoz, a társadalomtudományi profil teljes leépítését, az anyag átadását tervezte. Ez irányban lépéseket is tett. 1961 tavaszán támogatásért fordult az MSZMP Budapesti Bizottságához: „Ésszerűnek látszik, hogy a központi könyvtár gyűjtőkörét megváltoztassuk. Véleményem szerint a társadalomtudományi és történelemtudományi szakanyagot a gyűjtőkörrel együtt át kellene adni erre illetékesebb könyvtárnak."66 A vezetőség is megosztott volt: egyesek a Központi Könyvtár közművelődési feladatait, mások szakkönyvtári feladatait kívánták a másik terület rovására fejleszteni. A témáról 1962-ben folytatott igazgatósági vita alkalmával például kiviláglott, hogy Dobos Piroska Révészhez hasonlóan „korlátozás nélküli közművelődési szerep- vállalást" akart, vele szemben Marót Miklós a közművelődési feladatokat csak a társadalomtudományok területére kívánta korlátozni.67 Különösen neuralgikus kérdés volt a szépirodalom beszerzése. 1953 óta hatalmas mennyiségben özönlött be a Központi Könyvtárba szépirodalom, még a színvonalas lektűr szintű is, ezt a problémát valami módon rendezni kellett. Mentes Béláné 1961- ben javaslatot dolgozott ki, melyben a központon belül egy külön szépirodalmi részleg felállítását indítványozta, szabadpolcos rendszerben.68 Marót Miklós viszont a szépirodalom beszerzésének és kölcsönzésének radikális leépítése mellett tört lándzsát. Végül is a vitázók kompromisszumként elfogadták Dienes László egykori elképzelését: az értékes irodalom prézens olvasását kell a könyvtárnak - egy majdan létrehozandó irodalmi szakrészlegben - lehetővé tennie. Szász Károly ezt 1964-ben így fogalmazta meg: „A könyvtárnak [jelenleg] nincsenek feladatai a fővárosi lakosság magyar nyelvű 66 Révész Ferenc: Javaslat a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár központi könyvtárának perspektivikus gyűjtőkörére. 1961. jan. 22. - Elküldve az MSZMP Budapesti Bizottságának 1961. márc. 21. - FSZEK irattár, 865.10-4/961. 67 Igazgatósági tanácsülés jegyzőkönyve 1962. jan. 25. FSZEK irattár. 68 Mentes Béláné: A szépirodalom kölcsönzésének problémája. Javaslat a probléma megoldására. Gépirat. 1961. ápr. 21. - FSZEK irattár, 865.10-15/561
