Katsányi Sándor - Tóth Gyula: A főváros könyvtárának története 1945-1998 (Budapest, 2008)
Differenciáltabb szolgáltatások felé utak és zsákutcák az 1960-as években
142 A főváros könyvtárának története 1945-1998 működési feltételek - a megfelelő könyvtárépület - hiánya a teljes funkciójú városi könyvtárrá fejlődés lehetőségétől. S ha e téren nem történt előrelépés az évtized első, prosperáló felében, még kilátásta- lanabbá vált a kép az utolsó években, mikor zordabb idők köszöntöttek be: stagnált, sőt szűkebb lett a költségvetési keret, csökkent a beáramló új könyvek száma, nem nyílt új könyvtár, s mindezek szükségszerű következményeként fogyatkozni kezdtek az olvasók is. Az országban ugyanebben az időben elkezdődött a városi könyvtárak igazi modernizálása: sorra épültek fel -vagy épültek át - , és nyíltak meg az új elveknek megfelelő, nagy, nyitott terekkel rendelkező megyei könyvtárak (Békéscsaba, Kaposvár, Tatabánya, Salgótarján, Zalaegerszeg, Veszprém), sőt kis- és középvárosi könyvtárak (Kalocsa, Szigetvár, Paks, Marcali, Tata, Kiskunhalas), az új városi könyvtári koncepció beszédes modelljei. Budapest lépéshátrányba került. Az évtized végére nyilvánvalóvá vált: a könyvtárnak új utakat kell keresnie. A MŰKÖDÉS FELTÉTELEI: ELLÁTOTTSÁG, ÉPÜLETEK Hét bő esztendő - hét szűk esztendő Hét esztendőn keresztül, 1959-1965 között évről-évre növekvő anyagi ellátásnak örvendhetett a könyvtár. A könyvtár vezetősége már a periódus indulásakor is optimista volt, és nem minden alap nélkül. A Művelődésügyi Minisztérium és az Országos Könyvtárügyi Tanács távlati terve a főváros könyvtárát másfél évtized alatt minden vonatkozásban háromszorosára kívánta fejleszteni, beleértve nemcsak az állományt, hanem épületeinek nagyságrendjét is. A tervet a Fővárosi Tanács is magáévá tette (a fiók- könyvtárak számát pl. ötvennel akarta bővíteni), s kész volt ehhez az évről évre emelkedő anyagi fedezetet megadni. A könyvtár költségvetési kerete évenként következetesen 10-15 %-kal nőtt, az 1958-as 11 millió forint 1965-re megduplázódott. Elsősorban a fejlesztéshez szükséges dologi kiadások növekedtek, ez lehetővé tette a meglevő könyvtárak színvonalának emelésével párhuzamosan újak szervezését is. A 60-as évek derekáig a könyvtári egységek száma több mint másfélszeresére nőtt, az állomány megduplázódott. A béralap is növekedett, ha szerényebben is mint a dologi kiadások. A könyvtári dolgozók száma 1958-ban 305 volt, 1965-ben 405. A hatvanas évek első felében a tanácsi közművelődési könyvtárakat országszerte a gyarapodás, terjeszkedés jellemezte, de vidéken a könyvtárszervezés sokkal visszafogottabb volt mint a fővárosban. 1960 és 1965 között országszerte 735 új tanácsi közművelődési könyvtár jött létre,1 ez 116 %-os fejlesztést jelent szemben a Szabó Ervin Könyvtér több mint 150 %-os hálózatnövelésével. A könyvállomány növekedésében nem volt ilyen különbség. 1965 után a fejlődés megtorpant. A könyvtár anyagi lehetőségei nem nőttek, hanem beszűkültek, és az évtized végéig a visszaesés, a stagnálás volt a jellemező. Leállt a hálózat fejlesztése. Ez is országos jelenség volt: 1965 ésl970 között a tanácsi könyvtárak száma országosan sem nőtt, sőt csökkent.2 A Szabó Ervin Könyvtár hálózatába tartozó 1 Nemes Erzsébet - Bárdosi Mónika:Könyvtárak és olvasási szokások 50 év távlatában. In: Könyvtári Figyelő 2007. 2. sz. 211. p. 2 Nemes Erzsébet - Bárdosi Mónika i.m. uo.
