Katsányi Sándor - Tóth Gyula: A főváros könyvtárának története 1945-1998 (Budapest, 2008)
A reformoktól a forradalomig 1953-1956
A reformoktól a forradalomig 107 már ismerték, felszerelt íróasztallal várták, s rövidesen aktív baráti kör alakult ki körülötte.8 Rajk Lászlónét 1954. június 15-én engedték szabadon. Előbb KÖZÉRT vállalat raktárában kapott munkát, majd pártutasításra helyezték a Szabó Ervin Könyvtárba. A Budapest Gyűjteménybe került, a Budapest Történeti Bibliográfiája adatgyűjtésében vett részt. Azonosult a munkájával, „keményen és sokat dolgozott, megtanulta a könyvtáros szakmát."9 A politikai reformokat követelő, erőteljes társadalomkritikai hangot megütő tábor a könyvtáron belül egyre szélesebb lett. A régiek: Román József, Szalai György és a többiek mellett vezető szerepet játszott a meggyilkolt férje teljes rehabilitációjáért küzdő, s így a Rákosi-csoporttal szükségszerűen szembekerülő Rajk Lászlóné és alakuló baráti köre. Rajkné körül elsősorban azok a pártvonalról érkezett könyvtárosok csoportosultak, akik most Nagy Imre politikai nézetei mellett álltak ki, mint pl.. Erdős Péterné Köves Erzsébet, (aki korábban még radikális baloldalról támadta Dienes könyvtárpolitikáját, mint azt az 1951-es, korábban idézett cikke is mutatta) vagy a Pártfőiskolát és a politikai tiszti iskolát végzett Magos Gáborné Gimes Judit, (a Nagy Imre perben utóbb kivégzett Gimes Miklós testvére.) Az egyre erősödő kritikusi táborral 1955-56-ban instabillá vált szakmai és politikai vezetés állt szemben. A párt hivatalos intézkedéseinek bírálata a könyvtárban egyre nyíltabbá vált. A könyvtár dolgozóit a leglátványosabban Rajk László ügye állította szembe a Rákosi-Gerő vezette hatalommal, ezen a ponton kapcsolódott be a könyvtár az országos eseményekbe. Rajk felemás rehabilitációja után 1955. november 29-én a könyvtár párttaggyűlésén ismertették az MDP Központi Vezetőségének határozatát a Rajk-ügy- ről, Rajk Lászlóné ekkor hosszas felszólalásban fejtette ki elégedetlenségét és egyet nem értését: „Tovább fogok harcolni férjem teljes és maradéktalan rehabilitálásáért." Erdős Péterné a felszólalás szövegének a párt legfelsőbb vezetéséhez való eljuttatását indítványozta. A taggyűlésre és a közhangulatra reagálva Winterné a szűkebb pártvezetőség ülésén megállapította, hogy „az intézetben a párt irányvonalával ellentétes nézetek uralkodnak", megoldásul pedig azt javasolta, hogy „a Rajk-per nem lehet központi téma, el kell érni, hogy a tagság másfelé fordítsa érdeklődését." 10 Az érdeklődést azonban már nem lehetett szelídebb témák felé terelgetni, a folyamatot nem lehetett megállítani. A könyvtár politikai irányultsága egyre szorosabban kapcsolódott a Petófi-kör tevékenységéhez. Kertész Pál 1956 augusztusában azzal jellemezte a könyvtári értelmiség magatartását, hogy „A Petőfi-kör vitáit pozitívan értékelik", Remete László pedig egy évvel később, 1957 júniusában szintén leszögezte - már elítélően - hogy „alapszervezetünk a Petőfi-kör szellemében működött." 11 8 A könyvtárban leadott önéletrajzában 1955 őszén még a Györk Lászlóné Földi Júlia aláírást használta. Az önéletrajz a FSZEK irattár személyzeti iratai között található. - Rajk Lászlóné könyvtári fogadtatásáról: Osvát Katalin: „Adassák özv. Rajk Lászlóné asszonynak." [Interjú 1956 októberében.] In: Nők Lapja, 1989. 8. sz. 6-7. p. 9 Marót Miklós visszaemlékezése. - Rajk Lászlóné könyvtárosi éveiről lásd. még: Román József: Távolodóban. Életrajzi vázlat. Bp. 1990. Magvető. - uő.: Önéletrajz. 1956-os Intézet, Oral History Archívum, 1986. - Pető Andrea: Rajk Júlia. Bp. 2001. Balassa Kiadó. 10 Az 1955. nov. 29-i taggyűlés és a dec. 3-i pártcsoport vezetőségi ülés jegyzőkönyvei. - Fővárosi Levéltár, Pártiratok, XXXV. 103/C/1955. 11 Kertész Pál jelentése az értelmiség helyzetéről 1956. aug. 22-én és Jegyzőkönyv az 1957.jún. 11-i MSZMP taggyűlésről. Fővárosi Levéltár, Pártiratok, XXXV 103/C/1956 és 1957.
