Katsányi Sándor - Tóth Gyula: A főváros könyvtárának története 1945-1998 (Budapest, 2008)
A reformoktól a forradalomig 1953-1956
108 A főváros könyvtárának története 1945-1998 1956 szeptemberében a Rajk László temetésének szervezése körüli csatározások for- rósították fel a könyvtár légkörét. Az országos pártvezetőség zárt körű temetést akart, Rajkné a legszélesebb nyilvánosságú „nemzeti temetést" követelt, és tüntető távol- maradásának kilátásba helyezésével tartotta sakkban a rendezőket. A szervezkedések, viták részben a Wenckheim-palotában zajlottak. Szeptember 27-én a pártközpontból a könyvtárba telefonálták meg, hogy a temetőt a nyilvánosság számára is megnyitják ugyan, de a parlamenti felravatalozást és a városon keresztülvonuló gyászmenetet nem engedélyezik. Rajkné könyvtári barátai tanácsát kérte. Egy résztvevő visszaemlékezése szerint az intézmény párthelyiségében tartott megbeszélésen a könyvtárosok többsége támogatta Rajk Lászlóné követeléseit, Román József viszont azzal érvelt, hogy a Pártközpont előtt is elvonuló tömeget aligha lehetne a kődobálástól, tettlegességtől visszatartani, és akkor „öt perc alatt itt lennének a szovjet tankok." 12 Rajkné végül elállt ettől a tervétől. Az október 6-i temetésen - mely a forradalom prelúdiumává vált - 350 ezren vettek részt. A könyvtár munkatársai egységes menetben, hatalmas koszorúval vonultak végig a városon. A temetés utáni héten Gerő Ernő új munkahelyet kínált fel Rajknénak, aki azonban ragaszkodott hozzá, hogy a Szabó Ervin Könyvtárban maradjon.13 A Központi Könyvtár szerepének újragondolása A politikai légkör változása lehetővé tette a Központi Könyvtár szerepének újragondolását, a korábbi szélsősége koncepciótól való elszakadást. Az események megértéséhez vissza kell tekintenünk az ötvenes évek elején kialakult helyzetre. Ekkor a könyvtáron belül két nézet állt szemben egymással, mindkettő radikálisan változtatni kívánt, de más-más irányban:- Dienes „tiszta" szociológiai szakkönyvtárat akart, gyökeresen felszámolva a könyvtárra negyven év alatt rárakódott egyéb funkciókat.- Vele szemben a könyvtáron belül egy erős érdekérvényesítő erejű csoport a közművelődési szolgáltatások teljes skáláját kívánta bevezetni, tudományos könyvtárból a kor „tömegkönyvtári" jellegű intézményévé akarta változtatni a Központi Könyvtárat. Mindkét változat magán viselte a kor voluntarista szellemét, egyik sem vetett számot a kialakult könyvtári hagyományok erejével és értékével. Dienes László halála, Winterné intézményvezetői megbízása után felerősödtek a társadalomtudományi szakkönyvtár leépítésére irányuló tendenciák. A nyugati szociológiai irodalom beszerzését - ami mellett Dienes és Kőhalmi a legnehezebb időkben is kiálltak - 1953 után az új vezetőség drasztikusan visszafogta. Ez azonban már a könyvtárat használó külső szakemberek tiltakozását is kiváltotta: „Dienes László halála után a könyvtár szociológiai irányú fejlesztése erősen lecsökkent" - panaszkodott egy tanszékvezető egyetemi tanár, Beér János. - „A korábban járatott legjelentősebb szociológiai folyóiratok járatását megszűntették, a legjelentősebb szociológusok (Mannheim, Parsons, Gurvich, hogy csak néhány nevet említsünk) munkáinak vásárlását is mellő12 Román József Önéletrajza, Oral History Archívum, 1956-os Intézet és Román József szóbeli közlése. Idézi: Pető Andrea i.m. 146. p. - Ld. még: Román József: Távolodóban, i.m. 517-518.p. 13 Pető Andrea i.m. 156-157. p.
