Ady Endre Budapestje (Budapest, 1977)
"Százezernyi kába így élt itt Pesten és Budán"
kincs. Sot nem is lassankint, de hamar. És mi lesz, ha semmi sem lesz? Közben pedig uj csecsemő nyivákolt a bölcsőben. Besze Antal háborodott óráiban arra a gyilkos, mesés szekérre gondolt, amely elvette az egyik karját. S egyszerű gondolatai közé hirtelen valami nagyon furcsa, nagyon bizarr gondolat vegyült. lílgy gondolta, valósággal látta, lázasan látta Besze Antal, hogy Budapesten, az országutakon, s az egész világon ilyen úri, boszorkányos kocsik száguldanak. És most már, akik ilyen kocsiban ülhetnek, azok a királyok. Azoknál van a pénz. Azok isszák a drága italokat. Azoknak vannak szeretőik. Azoknak van jussuk, igazságuk, egészségük. Akinek nincs ilyen ördögszekere, az ne is éljen. Kegyetlen szekér az ilyen szekér. így beszél például:- Micsoda? Kend, Besze Antal, élni merészkedik? Adja ide az egyik karját. Kovács Bálintnak a bal lába kell. Szabó Péternek az egész nyaka. Háborodott, lázas óráiban ilyen beszédeket hallott Besze Antal. 4 Megint föl kellett vándorolnia Budapestre Besze Antalnak. És a megszaporodott Besze-családnak. Besze Antal újságokat árult egy kevésig. Gyönge kenyér volt. Nem lehet élni. Az utcákon nyargaltak az ördögszekerek. Ezek is megszaporodtak. Mint a Besze Antal családja. Nagyon tisztelte a nyargaló automobilokat Besze Antal. Reszketett, s várta, mikor parancsolnak rá:- Hé, Besze Antal, kendnek van még egy keze? Adja csak ide ízibe. Ilyenkor megijedt, halálra ijedt a saját képzelőtehetségétől Besze Antal. Nem mert keresztülvágni az utcán. És egyetlen karját, bal karját imádattal, aggodalommal verdeste elkényszeredett testéhez. Megvan, még megvan. Otthonról, Szilágyságból csak keserű hírek érkeztek. Haza ne menjen Besze Antal. Kegyetlenebb, püfölőbb ott az élet, mint valaha. Fönt Budapesten pedig nem akart jönni elegendő falatban a kenyér. Mindent megpróbált Besze Antal. S a gyerekek nagyon rongyosak voltak. A kicsinyek sírtak, amikor már nagyon éhesek voltak. Egy éjszaka hangosan, esztelenül beszélt Besze Antal;- Jó, jó, odaadom a másikat is. Látta robogni felé gőgös lármával az automobilt Besze Antal. S hallotta, hogy kéri a másik kezét is. Istenem, gondolta, még ötszáz forint. Amig abból tartana, a két nagyobbik gyerek munkára nőne.. Vagy pláne ha többet kapna ötszáz forintnál. Alkonyaiig bolyongott a városban Besze Antal, Estére aztán húzta valami az Andrássy ut felé. Lihegte, nyögte hangosan, ahogy szaladt:- Odaadom, a másikat is odaadom. De rosszul ugrott az automobil elébe szegény Besze Antal. Vagy lehet, hogy az automobilnak kevés volt ezúttal a Besze Antal karja. A nyakán nyargalt keresztül, s eltűnt a zajos, zavaros utcában. Népszava 1907. február 6. ÖN Bp. 1961. 615-618. 1., 1345. 1. 89
