Ady Endre Budapestje (Budapest, 1977)

"Százezernyi kába így élt itt Pesten és Budán"

69

RUBEN ÚR, A RENDŐR

1

Goroszlóy Ruben hosszú küzdelmek árán fölhúzta a rendőrruhát. Hajnalig dőzsölt e nagy nap éjszakáján. Reggel még sok, erős szilvóriumot ivott egy külvárosi kocsmában. Bandukolt ittasan haza, s az úton hangosan felköszöntőt mondott önmagának.- No, Goroszlóy Ruben, hát most rendőr vagy Budapesten. Nem valami úri hivatal bizony ez. De Ruben, Ruben, ne kísértsd az Istent. Emlékezz csak Ruben, hogy mi voltál tavaly. Tönkrement, kis falusi úr, földtelen senki. Aki csak ütni akart, rajtad próbálta ki a fütykösét. Ütött a vármegye, ütött a gróf tiszttartója, a pap, a jegyző,a bíró. Különben sem volnál más életedben sem, Goroszlóy Ruben, mint afféle félig-úr. Csak éppen hogy nadrágban és csizmában jártál. No, Goroszlóy Ruben, most add vissza, ami kegyetlent az élettől kaptál. Rendőr vagy, Ruben, kardod van, ne kímélj senkit.

S így indult neki kardos pályájának Goroszlóy Ruben. Ruben úr nevét felkapta hamar az a síró, fagyasztó szél, amely szüntelenül csak a nyomorultak feje felett zúgott el. Pálinkásodúkban, szomorú csavargótanyákon rettegve ejtették ki Ruben úr nevét. Az ő vad ökle, kardja, sokszor csapott le e tanyákon. Goroszlóy Ruben mintha a hátára ült volna a síró, fagyasztó szélnek. Ez a szél elvitte mindig a Lázárok közé. Utálta, kegyetlenül utálta az esett embereket Ruben. Ezek az ő életét juttatták durván az eszébe. Az ő múltját, az ő sok, tajtékos keserúségét. Az apját, az otthagyott feleséget, küszködő testvéreit. S a két kisgyermekére gondolt Goroszlóy Ruben. A két fiúra, akik az asz- szonnyal együtt otthon maradtak. Otthon, a Ruben úr falujában, a Ruben úr apjánál. Egy kis viskóban várják, várják azok nagyon Budapesttől a pénzt. De hiába várják, nem tud haza pénzt küldeni Gorszlóy Ruben. Erre gondol gyakran, s ilyenkor megveszve ütött Ruben úr. Hogy miért is teremt az Isten koldust?

Ő kiirtaná mind valamennyit, a rongyosak hadát. Mert mi lesz az ő két kisfiából is? Még talán rendőr sem, mint nagy kínnal az apjukból. Ej, az élet sem szán meg minket. Sem az apánkat, sem a feleségeinket, sem a testvéreinket. Már előre veri a Ruben úr két kicsi fiát is. О sem fog hát senkit megsajnálni, ő, Goroszlóy Ruben sem.

Lt

Történt, hogy a szegénységnél is nagyobb volt már a szegénység Ruben i/r falujában. Elindult a Ruben úr apja, hogy megkeresi az ő rendőrfiát Budapesten. Nehéz és vak ítéletŐ ember volt az öreg Goroszlóy. Roskatagul hogy neki mert vágni Budapestnek, ó nagyon szomorú jel volt az. Hiszen a beszédje is zavaros volt már régen az öregnek. Itta a pálinkát már a vére árán is, hogy feledjen. És már úgy tudott felejteni az öreg Goroszlóy, hogy csak néha tudta, kicsoda ő. Olyankor, amikor a nyomorúság éles késsel metszegette a nyakát. Amikor a menye betegen jajveszékelt. Gyermekei komoran, vadul ütöttek a vén iszákos vállára. Amikor az unokái, Ruben úr fiai, rongyosan óbégat90