Ady Endre Budapestje (Budapest, 1977)
"Százezernyi kába így élt itt Pesten és Budán"
Gyönyörű nagy, nagy mindjén. Vedd ki a bánat sarcát, S iszapját az életnek, Szirupját a kávénak S mit bánod, hogy merre mennek Gáncsoló okosaid. Én most gagyogva Emlékezem, Mintha írnám szavaimat Futóhomokba. Csak jöjjenek ezután is A szép és hetyke nők, A vasárnap szépjei, A semmire-kellők. Hadd jöjjenek csak, Hallom, hallom Olcsó beszédüket. Ha akarom, nem hallom, Fejemet szegve tartom, S előttük egy holt magyar ur Táltos lovon üget. Ny 1910. szeptember 16. A minden-titkok versei. 1910. ÖV I. Bp.1975. 352-354. 1. 67 A HÉT-MÁRIA UTCÁN Nem laktak soha végzetes emberek a Hét-Mária utcán. Talán tizenöt ház biíjt itt össze szomoriían, csöndben, szinte félve. Mintha ki akarnának illanni a városból: csak egy alkalmas, leples, tolvajpalástoló éjszakára várnak. A házak lakói surranva, ritkásan szálltak ki innen. Surranva, ritkásan szökdöstek vissza. Tavaszonként egy-egy kóbor verklis tévedt el ide. Ijedten állott tovább. A kicsi utca nem szenvedhette a lármát. Házai süketen, elkeseredetten dobták vissza a hangokat. Elfojtott, szitkos sóhajtásukat szinte hallani lehetett: .- Menjetek innen, hangok. Mi semmit sem akarunk a városból. Mi félünk. Itt a cselédek sem álldogáltak a kapukban. A Hét-Mária utcában nem volt az embereknek vámivalójuk. Kocsi csak olykor dübörgőit. Az utca filléreiből é- lok erre csak nagyon néha jártak. Lappangott a kicsi Hét-Mária utca nem is 85
