Ady Endre Budapestje (Budapest, 1977)
"Százezernyi kába így élt itt Pesten és Budán"
A DUNA VALLOMÁSA 62 Megtudtam, hogy tikokat rejteget A mi Dunánk, ez a vén róka, Mikről talán sohase álmodott Az ősi barlang-tüzek óta Ez a közönyös Európa. Megloptam a vén Iszter titkait, Titkait az árnyas Dunának. Magyar földön ravasz a vén kujon, Hisz látott ő busább csodákat, De ekkor pletyka-kedve támadt. Vallott nekem, nem is tudom, mikor: Tavasz volt és 5 csacska-részeg. Táncolt, dalolt, kurjongatott, mesélt, Budapestre fitymálva nézett S gúnyos nótákat fütytirészett. Talán Szent Margit hires szigetén Állott velem részegen szóba. /Ma is félve kalimpál a szivem S hajh, már régen késik e nóta. Ugye, Iszter, vén folyam-róka?/ Nagy-komoly lett akkor a vén Duna. Torkán htflt, vad tavaszi kedve. Olyan volt mint egy iszákos zseni. Alig mert nézni a szemembe. S én vallattam keményen, egyre. "No, vén korhely, láttál egy-két csodát, Mióta ezt a tájat mossa Sápadt vized, árnyas, szörnyé vized, Mely az öreg árnyakat hozza. Gyónjál nekem vén falurossza." "Mindig ilyen bal volt itt a világ? Eredendő bőn, lanyha vétek, Hideglelés, vergődés, könny, aszály? A Duna-parton sohse éltek Boldog, erős, kacagó népek?" 79
