Ady Endre Budapestje (Budapest, 1977)
"…több kulturát ennek az országnak…"
képpen leírjunk ide száz-kétszáz gyönyörű s klilön magyar szót, elhessegettük. Furcsa és szophoklészi érzéseink voltak: az eldobott magyar nyelvet közös akarattal talán feltámaszhatnók, de ha föltámad máma, kikkel beszélhetnénk vele? Ny 1910. november 16. Ady Endre ÖPM X. Bp. 1973. i03-105. 1. 158 DISPUTA Sokat szerettem volna írni a nyelvészekről s a nyelvészkedésről, de eszembe jut, hogy Budapest apacsnyelvéről szólván már szóltam és írtam egyszer erről. Nem bánom, hogy Budapesten egy rém-sváb-kazár-tót-jász - ördög tudja, milyen nyelv készül. Azt se bánom, ha e nyelv irodalmat csinál, hiszen még egy nemes Mistral sem árthatott a francia nyelvnek, melynek pedig, mert any- nyira kész, szeszélyes, Aj , barbár mozdulatokkal ártani kellene. Van külön párizsi nyelv, sőt irodalom, miként van marseille-i, breton, normandiai s általában egy sereg regionális. De igazi francia s irodalmi nyelv csak egy van, kissé bajosan bővíthető, de egy és szent, mert máltja és horribilis könyvtára van. Ha nekünk nem lett volna már Balassánk, Gyöngyösink, még inkább Zrínyink, egy kicsit Pázmányunk, de azután Mikesünk, Szabó Dávidunk, Vörös- martynk, Berzsenyink - Csokonaink - stb., hogy a következőkről ne beszéljek, akkor lehetne ezt a szegény magyar nyelvet kísérleti nyúlnak s Budapest székesfőváros ostoba, zűrzavaros fejlődésének s kétséges önmagába-látásának átengedni. De utálva a nyelv-vegyesüzleteket, a túlságos hivatottság nélkül őrködőket, megmondhatom, hogy a nyelv - tessék nevetni - élet és szentség, sőt istenség. Javítani rajta soha és sehol ágynevezett komoly emberek nem tudtak, mert nem is tudhattak, egy Csokonai fölért két-tíz-húsz-száz hadüábas ellennyelvésszel. Lehet, sőt látom, hogy ez a pénztelen, gyártalan, lélektelen, e- gészségtelen és zagyva Budapest kezd Aj-magyar nyelvet csinálni. De a demokráciát, a magyar parasztot fölszabadítót, talán csak egy európai háborá késleltetheti, s ez a demokrácia bizonyos. Én magam csak fejlődési stációnak szeretem ezt a nagy demokráciát, de hozzá kell adnom e szeretetemhez a magyar nyelv szeretetét, mert e nyelv az enyém, művészi és politizáló szerszámom. Egy demokrata Magyarország (bocsássanak meg konzervativ testvéreim a Nyugatnál) elintézi a mi nyelvkérdésünket is, mert nem minden vasát Pestre megy, s a magyar vidék akkor majd meg fogja tanítani a magyar nyelvre még Budapestet is. Ny 1912. február 1. Ady Endre ÖPM X. Bp. 1973. 178-179. 1. 195
