Ady Endre Budapestje (Budapest, 1977)
"…több kulturát ennek az országnak…"
159 ÜNNEPRONTÁS- A NYUGAT MATINÉJA KÖRÜL • • • • Röviden fogom a dolgot előadni: volt egyszer egy jó íróember, akit ünnepelni illett és kellett (én, sajnos, nyavalyásán, csak írásban üzenhettem neki), és aki történetesen kálvinista hitvallásúnak született. Mondják azt is némely kávéházakban, hogy ez az igaz íróember hivatalos elismerésekre, írói rangokra és poziciókra vágyik. Én tudom, hogy nem vágyik, de akarnám, hogy vágyjék, mert egy igaz írónak szerencsés élete és modora mindnyájunknak, akik újat a- karunk, előfogatos ígérete. Azonban az történik, hogy e jó írót Blaha Lujza játszsza egy kis egy föl— vonásosban, és aki verset szavaltat - mondjuk - Csortossal, szintén nem Mózes törvénye szerint szült, élő és lélegző ember. Erre megbolondul néhány az orra hegyén tál nem nagyon látó hiúságos és nem keresztény ember: hallgat, zágolódik vagy lázad. Híreim, jeleim, és tapasztalataim azt hozták hozzám, hogy bizonyos könnyű, cifra sikerű urak abban az irodalmi csapatban, amelyhez én sine qua non tartozom, engem és néhányunkat keresztyén blokkocska a- lakításával gyanúsítanak. Hát én még alig tudtam annyi időt szakítani, hogy tisztába jöjjek: keresztyén vagyok, pogány, zsidó, vagy más. Budapestről már minden illetékes és nem illetékes ember elmondta a véleményét, de ez a város a magyarság záloga és hite, holott utálatos és utolsó város. Ne tessék ellenben azok ellen dolgozni, sőt összeesküdni, akik ősi keresztyénekként hullottak az Élet portájára, de mégsem lesznek cionista keresztyének. Budapest és az egész ország zsidósága tiltakozzék - saját érdekében - az ellen, hogy csak az lehessen jó író és művész avagy tudós, aki zsidó. Vagyunk még Magyarországon az ügy csúfolt "ősmagyarok"-ból, akik csak pár pillanatnyi hangulatból ismerjük az antiszemitaságot. Se ízlésünk, se hajlamunk, se érdekünk, se tehetségünk, se kedvünk, se őrültségünk nincs hozzá. A Degenfeld Józsefek, Ferenczy Gyulák, Baltazárok, Kincs Gyulák, Justh Gyulák (mennyi Gyulák, mennyi zárójel, s mennyi emlékeztetés a lázadó pogány Gyulára) csupa derék várnagyok. Ne tessék (pláne, amikor Budapest kozmopolita voltáról annyi ócska és hazug szó rikácsol) zsidóskodni és keresztényeskedni. Üzlet, zseb, hiáság: tiszteletre majdnem méltó dolog, de betakarni ezeket a legszennyesebb takaróval, a magyar-zsidó kérdéssel - pfuj. Ezt csak rosszmájú avagy rosszeszíí és látású ember teheti, s minden okos zsidó vallású embernek meg kell pofoznia azt a rövideszíí gyarlót, akinek most jut eszébe a keresztyénüldözés. Jó lesz egymást, jó lesz egymásra, jó lesz a készülő ultramontánizmusra figyelni, s hetyke dicsőségtí írók (újságírók) ne rontsák el a mi művelt, távolról-jötted is közös, egységes magyarságunkat és kultárásságunkat. V 1911. november 30. Ady Endre ÖPM X. Bp. 1973. 162-164. 1. 196