Ady Endre Budapestje (Budapest, 1977)
"…több kulturát ennek az országnak…"
aludjunk, amihez a kritikusnak nincs joga, verjük fel egy kicsit a múló esztendő eseményeit,) » * • • Cyráno és a Vén leányok után szegény korán néhai, nagy talentumu Keme- chey Jenő Emigráns-át mutatta be a Nemzeti Színház. És a magyar darabnak sikere volt. Hauptmann'Bernd Rózáját irodalmi kötelesség volt bemutatni. lígy, ahogy ők, ott a Nemzeti Színházban bemutatni tudnak. Eleddig volt is némi ráció abban, amit Somló Sándor akart. De jött a nagy dátum: A Helikoni ünnep. Prém József darabja. És ekkor ágy vélte talán Somló Sándor, hogy most már fölösleges minden. A szezon megkapta a maga koronáját. Ha Bérezik a magyar Rostand, Prém József a magyar Bérezik. Ezekután még legfeljebb egy áj Berczik- estje jöhet. A koronák koronája. • • • • És nyomban rátért Somló Sándor a hírhedt magyar ciklusra. Jöttek, akik csak kopogtattak a Nemzeti Színháznál, s akiket le kellett rázni a nyakról valahogy. Jöttek avval az eleveítélkezéssel fogadtatva, hogy ezek úgy sem képesek Berczkikig és Prém Józsefig emelkedni. És jöttek ágy, hogy valamennyien nem kaptak annyi jóindulatot és saját külön nemzeti-színházi ambíciót, mint a trilógia egy estéje. Végezzünk velük. Ha közben szörnyű lesz az álmos hangulat, majd beletarkálunk a ciklusba egy-két idegen darabbal. Vélte Somló. Rákosi és Malonyai Elnémult harangok-ja nyitotta meg a magyar ciklust. Egy furcsa angol bohózat, a Killicrankie herceg szólott mindjárt közbe. Lampérth Géza Veér Judith rózsája a maga sületlen kurucságával újra megakasztotta a ciklust. Somló kiváló ízlése Sardou rémdrámájával, a Boszorkány-nyal akarta megédesíteni a kuruc eau de János izét. Mire aztán bátran folyt tovább a magyar ciklus. Hegedűs Sándor Ikarosza, Wolfner-Farkas Pál Olgája, Pakots József Tévelygő lelkek-je, Szemere György Erősek és gyöngék-je, Géczy István és Hegedűs Gyula Enyészete, Szalóky Elek Parasztszivek-je. Van-e még Európában színház, mely ennyi eredeti darabot nyújtott hihetetlenül gyors idő alatt? És nem esküszünk meg, hogy nem hagytunk ki valamit. És nem is számoltuk ezekhez Szöl- lősy Zsigmond, Hűvös Kornél, Erdélyi Zoltán, stb. egyfelvonásosait. És mégis már aludni is egyre kevesebben térnek be a Nemzeti Színházba. A Helikoni ünnep után s a Miniszterválság után mintha semmit sem akart volna, ami sikerhez hasonló, Somló Sándor. Hiszen ez - sikerült is neki. Nem csak azért, mert a premierek nagy része silányság volt, de azért, mert amiben érték volt, az is bentrejtőzhetett, s Tetőzhetik most mégis Somló Sándor művészeitől. A magyar ciklus egy pár darabja még halálra szántan sem tudott meghalni. A szezon terítékén igazán nemes vadak is vannak, kikért kár. De ezekkel végzett a predesztináció. És végeztek az előadások. Hogyan, mi módon, de bekerült újabb időben öt-hat igazi színész is a Nemzeti Színházba. Gyötrelem ezeknek a sorsát nézni. Belevesznek a lelketlenek, a szavalok, az éneklők, a szép legények, protekciós ifjú művésznők (kik öregebbek alapjában színész-nagyszlileik- nél), babéros rokkant aggok zűrzavaros kórusába. Nem csodálkozunk az egész esztendőn. A magyar cikluson sem. Ez idő szerint Shakespeare-ek légióját is le tudná győzni a rendszer, az álmosság, az ósdiság és a vakság. Aludni azonban még lehet a Nemzeti Színházban. BN 1905. junius &. ÖPM VI. Bp. 1966. 184-186. 1. 183 (Dyb. )
