Ady Endre Budapestje (Budapest, 1977)

"…több kulturát ennek az országnak…"

színészkedést látni, kopott melódiákat hallgatni ambiciózus színkörökbe. Vagy Jassyba illő internacionális brettli nektárját szUrcsölhetjük, ha kell. Ez a mi nyári mulatságunk. Megnyugtatásokat kapunk, hogy Sárga csikó nem avult el, a helyi operett télen is hŰ hozzánk. Császárnál van silányabb bonviván is, a szín­padi hírességek ma sem vetik meg az ócska szerepeket a a vendégszereplések gázsiját. Krecsányi van olyan direktor, mint Somló, és több ilyen fontos meg­nyugtatásokat nyerhetünk. És jó, ha nem szólal meg a külön nyári litteratura. Hiszen télen is látunk lelkiszegénységet, de nyáron megdermedhetünk tőle. A vadnépektől követelhetik, hogy olyan dolgokon mulasson, mint amilyeneken ne­künk kellene. Ah, a budapesti kedély!... A külvárosi esprit!... A hordár jókedv! ...A hetes humor! .. Nincs kánikula, mely ezt enyhítse. Az ember azt hiszi, Frimm-növendékek műkedvelő-előadásán van. És a mostani varieté. Idegenből kiselejtezett attrakciók. Nagyban pedig ronda nőgyŰjtemény. Balekcsipő mŐintézet. Hát nem érdemiünk meg más nyári mulatságot? Nincsenek kifigurázni va­ló méltán vagy méltatlanul híres hölgyeink és uraink? A magyar életnek nincs derűje már, mely felénk ragyoghasson néhány ügyes varieté-szinpadról ? Politika, irodalom, művészet elmés kicsúfolásra várnak. A magyar nóta önként belefürgült már a tarka vidámságokba. De ha másunk nincs, gyönyörű asszonyaink vannak. Ha fényes világításban, ízléssel diszített női szépségeknek pompáját, pózait lát­hatjuk, már ez is többet javít az ízlésünkön, mint amiennyit a budapesti rossz szobrok rontanak. Élőképek, mókák ötletei a levegőben röpködnek. Karikatúrára, elmésre, finomra avagy kíméletlenre sehol annyi mód, mint itt. Egy művészi varieté rászorítaná komolyságra a színpadokat, s reperálna a lékünkön annyit, mint öt parlamenti ciklus. De nincs semmi. És sokáig nem lesz semmi.Járjuk nyaranta a világ legár­vább, legdrágábban, legbarbárabban s leg szomorúbban mulató városát. És mu­latunk. Mulatunk. BN 1905. május 19. Dyb. ÖPM VI. Bp. 1966. 163-164. 1.- NEMZETI SZÍNHÁZ ­(Az ember Ősbudába jár, minél fogva álmos. Oh áldott, tikkasztó nyári esték. Még mindég játszanak a Nemzeti Színházban. Az ember hátradől a széké­ben. Olyan jól lehet itt aludni. Két ifjú tüdő ontja a bőbájos énekhangokat. Pa- ulay Erzsébet és Beregi Oszkár játszák Júliát és Rómeót, azaz Rómeót és Júli­át. Éljen az ifjúság. Éljen a nyár. Éljen az alvás. Kár, hogy vakációra tér Somló Sándor. Az ős szender - intézete igen nagy hiány pótolna. Hogy el ne 182 144 A SZEZON VÉGÉN

Next

/
Thumbnails
Contents