Ady Endre Budapestje (Budapest, 1977)
"…több kulturát ennek az országnak…"
Még tovább megyünk. Mit akarunk mi a francia bohózatokkal, amikor e- zek úgysem azokkal a fogásokkal fognak meg bennünket, mint a franciákat? Át kell MAGYARÍTANI a francia bohózatot mindig. A dolgokat közelebb kell vinni nálunk mindig, reális, primitivebb, sőt primordiális érzés-anyagainkhoz képest: a LÉNYEG-hez, ez esetben, sajnos, a SZERELMI LÉNYEGHEZ, mely csúnya. És ez csak nem való színpadra! Ez valami, ami hazug, ferde, rossz. Ez tartós nem lehet. Ha a szerelmi élet sok mással együtt nem magyarosan evolválódott a magyarok fővárosában, azért nem kell az országot is megmételyezni; főképpen nem kell magunkkal elhitetni, hogy ott vagyunk, ahol a franciák. Dehogy vagyunk. Nem is lehetünk. Brutális és szomorú dokumentuma ennek, hogy mi a franciás dolgokat is magyarosan élvezzük. Aminek aztán a vége az, hogy kacagásunk kotyvasztott. Csiínya és hazug. Tegnap este például egy igen szellemes francia cochonnerie-ban nekünk az volt a legkacagtatóbb, mikor a szoknya leesett. Egészségesek vagyunk, hölgyeim és uraim, ha egy kicsit, tévedezünk is itt Budapesten a szerelem rengetegében,s ha egyen-ketten talán oda is hagytuk már ezt a rengeteget. És ismerünk a Vénusz-csillagon kívül még egy pár érdemes égitestet. Ideje volna már, hogy a kacagásunk a SAJÁT becses kacagásunk legyen. BN 1905. január 29. a. ÖPM VI. Bp. 1966. 34-36. 1. 137 PÉNTEK ESTI LEVÉL Hát Budapesten is csak élünk, édes asszonyom, lévén az élet Budapesten is kötelesség. És szép az élet Budapesten is. Holott itt nem is nagyon szépítjük. De csunyitani sem bírjuk. Maguk ott Párizsban ki sem fogynak a szép szenzációkból. Hát minket is tavasz rekompenzál most itt Budapesten. Nekünk többet kell a tavasznak pótolnia, mint maguknak. Ott a Szajna mellett a legszomorúbb, leg- szürkébb napra is jut valami. Lázas premier, nagyszerű hangverseny, sportesemény, tárlat, új könyvszenzáció, botrány. Mi ki sem bírnánk annyit. Nem is igen próbálják ugyan meg, hogy mennyit bírunk ki. Az embernek föl kell fájnia az eseményeket, hogy megnyugodjék. Áltatnia kell magát. Jó a tavasz, mert ez édes hazugságok tehetségét adja. No ne haragudjék: magának nem hazudok tudatosan. Beszámolok. Nem élek böjti életet.' ízléseset sem, ami a legbajosabb volna Budapesten. De a csatangolásalmnak még mindig nem összes stációi a budapesti, kínos mulatóhelyek. És csak világvárosiasodunk már annyira, hogy jobbat reméljünk. Képzelje, még Strindberggel is összetalálkozhat már e városban az ember. Ha a múlt vasárnap este együtt lettünk volna a Várszínházban, még most is veszekednénk bizonyosan. Magyarul játszották az Apát, ezt a nem legigazibb, de legkrudéll- sabb Strindberg-darabot. Műkedvelők, modern, Ifjú lekü magyarok játszották, 8 172
