Ady Endre Budapestje (Budapest, 1977)
"Budapest - Monte-Carlo"
128 KONGRESSZUSOK BUDAPESTEN Kezdenek Keletre tolódni a hiúság vásárjai. A kongresszusokat csúfolja igy a hiú Lombroso. Lombrosonak nincsen igaza egészben. Viszont örüljünk, hogy Nyugatról erre mifelénk jönnek el az emberek. Ez a fejlődésnek természetes és becsületes útja. A boldogabb Nyugaton sem boldogok az emberek. Sehol sem azok. De a mieinknél szerencsésebb és haladottabb tájain a földnek, mégis csak másként van. Gyönyörű nyugtalanság lakozik más társadalmakban. Nagyon magyarosan szólván, más társadalmakban mindenkinek fáj - a más feje. Itt kezdődik a kultúra és a kulturtársadalom. Mi még ettől messze vagyunk. A mi társadalmunk állapota még: a kejf. A törökös belebámulás a világba. A hiúság vásárjaira talán már nincs szükség Nyugaton. Annál nagyobb szükség van rájuk nálunk. Nevezetes kongresszusok esnek most Budapesten. Állatorvosi kongresszus, börtönügyi kongresszus, s jön utánuk az antialkoholisták kongresszusa. Elárasztódik idegenekkel Budapest, s már ez óriási haszon. Nem az idegenforgalom mániákusainak érveiért. Hanem mert, mert egy kicsit falu vagyunk. És egy falu kizökken a maga malomtaposó, szűkös, szegény életéből, ha idegen toppan házikói közé. Ez kellene nekünk. Az idegeneken át lássuk meg végre a világot, mely lázasan törtet ezernyi ösvényén a kultúrának. Egyébként pedig csakugyan humanista világ a mi világunk. Ez a három kongresszus is igazolja. Kipling után mit beszéljünk arról, hogy jó lesz figyelnünk az állatokra? Velük közösen lakjuk e sárgolyót. Segítenek nekünk mindenben. Bizony megjárnók híres emberi kultúránkkal, ha valami csodából például holnap magunkra hagynának bennünket - az állatok. Bajtársaink ők. Róluk gondoskodni, ő értük gondolkozni nagyszerű érdekünk. Mert mi primitiv társadalom vagyunk, természetesen nyomorúságunk is rászorított bennünket az állatok istápolására. Mégis büszkélkedhetünk valamicskét vendégeink előtt. Mezőgazdaságos voltunk meglehetősen fejletté - igaz, hogy csak magyarosan fejletté - tette a mi állatkultúránkat. A börtönügyi kongresszus hetedik immár a nemzetek között, s végtelenül, lelkek mélyéig érő, súlyos problémákat görget. Soha még ilyen lázasan nem rohant a világ. Egyrészről a társadalom tökéletesítése, másrészről az ember e- gyénjoga lobogtatják a vezető zászlót. A társadalomtökéletesítés gondolata - szebb és zsarnokibb, lígy látjuk, ennek a jegyében ül össze a budapesti kongresszus is. Ami helyes. • • • « Az antialkoholistákról bizonnyal fogunk még külön írni. Most ezúttal köszöntjük az idesereglett idegeneket. Nincs igazi kulturtár- sadalmunk. De a társadalom elején csodálatosan kulturszomjas, önkéntes vezérlői
