Ady Endre Budapestje (Budapest, 1977)
"Százezernyi kába így élt itt Pesten és Budán"
lom e nemzetvezető, nemes szerveiben ideges nyugtalanság honol. Milyen lesz a kaszinók Magyarországa, elsülnek-e a Boshidó-puskák, fognak-e aratni a pompás ármányok... És mindezek alatt, ott lent, hová a kaszinók ablakaiból nem lehet látni s nem szokás, legfeljebb voks-horgászás céljából nézni: ott vergődnek a milliók tömegei. Lesz-e erejük ezeknek a páriáknak valamikor fölemelkedni? És a fehér holló szánni becsületes törekvések ki tudják-e végre kezdeni a magyar Boshidót? Ne kérdezze, kedves barátom, mert nagyon szomorii volna a válasz... És ki tudja, mit akarnak a magyar Boshidó kúriáin?... BN 1905. január 13. ÖPM VI. Bp. 1966. 10-12. I. 86 Hogy élnek Budapest és Magyarország nagypénzŰ urai? Mint tudják az életüket művészivé, harmonikussá, széppé tenni?... Ugye ehhez mai és nagyon kiművelt teóriák szerint nincs a nagy publicitásnak semmi köze? Ugy-e?... • • • • Az ördög gondol most azokra a mende-mondákra, amelyeket a mi kaszinói nagyurainkról s nagypénzŰ polgártársainkról folyton-folyton szólnak. Nem gondolunk semmi ESETRE. Kétségbeesve ő helyettük, nemes és bús egyszerűséggel csak konstatáljuk, hogy sire triste-ek, szomorú urak, nagyon-nagyon Ínséges emberek. Mert nem tudják, mit műveljenek sem az életükkel, sem a pénzükkel . Utaznak? Milyen ürességgel végzik ezt is. Puha fészke másnak is van. Artisztikusabb, sokkal több, mint nekik. Szeretőt tartanak? Tarthat a diákgyerek is. Tfzet tartanak? A Robellyk esetleg húszat is tarthatnak. Kártyaizgalmat a fiakkeres kocsisok is találnak. Futtatnak? Ügyesen gazdálkodó, szegény katonatiszt is megteheti... Mit csinálnak még? Semmit sem úgy, hogy megelégülhessenek, hogy várt, szép illúziókkal telt magasságoWaa jussanak. Ők prostituálnak minden földi illúziót. Mennyit tehetnének, mennyit tehetnének éppen itt nálunk, éppen ők, a mieink. És ők legföljebb, ha disznólkodnak, mikor nagyon is szerencsétlenek már. Mert ők nagyon szegények. És adakozási fölhívással zárjuk e kis írást:- Hölgyeim és uraim, adakozzanak a mi szegény, magyar milliomosaink számára egy-két fillérnyi - szánalmat ... BN 1905. január 14. a. ÖPM VI. Bp. 1966. 14-15. 1. 114 AZ Ő ÉLETÜK
