Ady Endre Budapestje (Budapest, 1977)

"Százezernyi kába így élt itt Pesten és Budán"

AMIT AZ AUTOMOBIL BESZÉL 87 Kevesen járnak a budapesti automobil-kiállításra ? Azt beszélik, bogy ke­vesen. És báró Born Frigyes sóhajtozva gondolhat a decemberi Párizsra. A ra­gyogó Grand-Palais-ra. Az autóalkalmatosságok nagyszert kiállítására, ahol 5 ott járt. • • • • Hogy miért is nincs ez így Budapesten is? Csak azért, mert kicsik és szegények vagyunk ? Az automobil par excellence az életcsácsra került harmadik rendnek dia- dalszinbóluma. A leggőgösebb polgári jármŰ. Az egyéni iparkodásnak, a vagyon­nak, a lázas életnek, a gyorsaságnak, a parvenü-gőgnek kereken röpülő prokla- mációja. Az automobilt azért kellett kitalálni, hogy a burzsoa-gőg most már vég­leg halálra gázolja a lovagi dölyföt. Az áj high-life a régi high-lifet. A jelen a múltat. És nálunk azért nincs hazája az automobilnak, mert nálimk elsikkadt a harmadik rend. Nyomorékul be akarják ugyan tölteni a helyét egy kis töredék­kel. A külföldi mintákban utazó szocializmus akarja főképpen elhitetni önmagá­val, hogy itt a gőgös, dás polgárság alól kell kirántani a hatalom székét. Dehogy van ez így. A faktum az, hogy mi vagyunk Európa egyetlen feudális országa. A sallangos négyfogatá hintók országa mit akar az automobiltól? Ahol még azok is, akiknek a nagy hiátust kellene kitölteniük társadalmi tagoltságunk­ban, akik az áj idők divatja szerint szereztek vagyont, őrült irigységgel szem­lélik s majmolják a történelmi arisztokráciát, ott hogy lehetne polgári gőgről beszélni, s ott hogy lehetne villamos, pompás automobilról lenevetni a trottlit a négyesfogaton vagy szintén automobilon, hol azonban még kiáltóbb az ő trott- lisága? Dehogy! Sőt beszélik nálunk áj vagyoni nagy urakról, kik természetesen sietnek földbirtokot vásárolni indusztriális forrásá pénzükön, hogy vidéki birto­kukon gyönyöríí négyes, ötös fogatokon járnak. Budapesten azonban félnek - a megítéltetéstől. A mi burzsoáink tehát még négyes fogatokkal sem mernek hadat üzenni a régi, de nálunk örök uraságá high-lifenek. Tehát az automobil is marad a jeles nevíí, feudális urak passziója nálunk. Ergo nem hódíthatunk tömegeket ez áj, modern szekérnek. Párizsban nincs min­denkinek tíz-hászezer frankja egy automobilra. De érdeklődéssel, egyelőre ér­deklődéssel, mindenki szívesen adózik az ördögszekérnek. Mert ott a levegőben van a várakozás, mely a harmadik rend bukását s minden emberi produkcióban részesedést fog hozni mindannyiunknak. Nálunk az automobil egyelőre a feudális urak sportja s nem társadalmi diszpoziciók eredménye. Nem is beszélve arról, hogy utaink sincsenek hozzá. Mert sok és jó utat szintén egy demokratább, egy polgári társadalom szükség­lete teremtene. A mi automobil-mániánk, ha volna ilyen, hazug volna. És hogy ájra írjuk le egy egyszer már megfrótt igazságunkat, hát nem őrülten komikus látvány az áj idők legmodernebb jármüvében, a munkával szerzett milliók diadalkocsijában, 115

Next

/
Thumbnails
Contents