Ady Endre Budapestje (Budapest, 1977)

Előszó

pali Budapest élete. Szóval: én megszerettem az éjszakát..." - írta 1906-ban,

Az este szomszédjai cimií novellájában. Legendák fűződnek a Három Holló vendéglőben töltött éjszakáihoz. A Nagymező utcai orfeumok közelében lévő And- rássy úti vendéglőt az éjszakai élet jellegzetes alakjai, színészek, hírlapírók, orfeumi táncosnők, a társadalom perifériájára szorult emberek látogatták, akik olykor novelláiban is megjelennek. A Három Holló hangulatát, szines forgatagát idézte fel Krúdy Gyula Ady Endre éjszakái címff lírai hangú visszaemlékezésében.

Életének főbb állomásai 1912-től Budapest és Érmind3zent, 1913 tavaszán és nyarán Graz, 1914 tavaszán Adria, 1914 júniustól pedig Érmindszent - Csúcsa - Budapest. Verseit, novelláit és cikkeit ezekben az években a Nyugat és a radikális programmal indult Világ, később pedig a Hatvány Lajos által szerkesztett Pesti Napló közölte.

Megromlott egészségi állapota következtében többször kezelték szanatóriumokban. Budapesti gyógyhelyei: Városmajor Szanatórium, Park Szanatórium, János Kórház. 1917 őszén feleségével Boncza Bertával együtt a Veres Pálné utca 4-6. szám alatti lakásba költözött.

A súlyosan beteg költő még részt vett 1918 november 16-án a Köztársaság kikiáltásának parlamenti ünnepségén. Két nappal később a Nemzeti Tanács küldöttsége köszöntötte betegágyánál. A Vörösmarty Akadémia november végén tartott ülésén elnökké választották, de már csak elfúló hangon tudott szólni a ielenlevőkhöz. Ez volt utolsó megjelenése a nyilvánosság előtt.

1919. január 27-én a Liget Szanatóriumban halt meg. A Nemzeti Muzeum oszlopcsarnokában felállított ravataltól tömegek kísérték a Kerepesi temetőbe.

Ady írásaiban a XX. század eleji Budapest eruópai szintű világvárossá alakulását figyelte. A magyar fővároshoz fáződő érzelmeit, gondolatait az is befolyásolta, hogy Párizsból érkezett Budapestre, és alkalma nyílt összehasonlítani a két "metropoliszt". Már nagyváradi újságíró korában érdeklődéssel fordult a magyar városok - különösen Budapest - fejlődése, a magyar kulturális életben betöltött szerepe felé. Korai Írásaiban a főváros és a vidék ellentétéről - a budapesti sajtóval folytatott vitáiban - még a vidéki újságírókra jellemző érzékenységgel szólalt meg. Később a magyar városokban már a társadalom megújulásának jövendő ígéreteit látta.

Szüntelenül bírálta, mégis ragaszkodott az "utált-tisztelt Budapest"-hez, amelyről 1905-ben így vallott:

"Van óh fogyatkozása Budapestnek, de mégis csak szíve ennek az országnak. Európája és büszkesége. Legyen különb, őszintébb, műveltebb, magyarabb is még, aztán becsületesebb, dolgosabb és szolidabb. Legyen s lehet."

Elsősorban az ember, a társadalom, a kor legfontosabb kérdései foglalkoztatták. A városi környezet, amelyben élt, dolgozott, a pesti utcák, házak, csak hátterét alkotják az emberi sorsok bemutatásának. Különösen novellái tükrözik megdöbbentően a főváros egyes társadalmi rétegeinek sorsfordulatait, a vidékről felköltözött emberek kiszolgáltatottságát, tragédiáját.

Idegennek, otthontalannak érezte magát a fővárosban, de ide kötötték munkája, barátai, ellenségei, a támadások, a viták, viharos ünneplések.

9