Jókai Mór Budapestje (Budapest, 1975)

"Az én fecskefészkem"

Itt Ültük meg Szerdahelyi lakodalmit s azt a vlgsággal teljes vacsorát, mely a kedves müvész- pár: Hegedűs és neje utolsó derült napja volt az életben. /Rövid időn meghalt az egész család: nő, férj és’ gyermek./

Aztán rémséges napjai is voltak e verandának.

Itt vittünk egy irótársammal, hírlapi cikk miatt háromnegyed óra hosszat, mig egyikünk harcképtelenné lett. Itt volt Egressy és Dobsa között a hosszas aeslheticai vitát bevégzett komoly rencontre színhelye.

Itt tanakodtunk a haza sorsán olyan férdiakkal, mint Tisza Kálmán, Almássy Pál, Nyáry, Keg- levich Béla, Beniczky Lajos, Ivánka Imrei mig egyszer a tanakodásnak az eredménye tetté lett: megalapítottuk "A HO N" lapunkat.

A minek aztán megint más eredményét érte meg az alacsony házeresz.

Ugyanis a másik év tavaszán itt kocintottunk egy este baráti poharat Zichy Nándorral (a ki akkor kis ideig nem volt "gróf" a haditörvény ítélete szerint), meg a Józsefkaszárnya parancsnok tisztjével és porkolábjával: mi ketten el lévén Ítélve Magyarország jogai mellett irt cikkünkért ne50

héz fogságra; emezek ketten pedig saját Ítéletük szerint ilyen módon súlyosbítva a fogságunkat.

Itt ez eresz alatt állva láttuk egyszer a villámot szemeink előtt keletkezni nőmmel együtt: ott csapott el kettőrk között az égi láng, lesújtva a szomszéd házba! egy vakító gömb, mely szemünk láttára született. A halál három lépésnyire!

Itt ez eresz alatt volt eltemetve annyi nehéz titka az elmúlt rossz időknek. A nemzeti ellenállás erőfeszítése a vas hatalom ellen. Egy nagy darab történet, mely nincs megírva; mert nem lehet megírva.

Dicsőség és honfierény tényei, a miknek emlékét úgy őrzik, mint szokás őrizni gyermekek előtt a szülők versenygéseinek titkát.

S ide ez eresz alá hoztak ki egyszer halálos ágyamból, a várost elhagyatva velem, a mikor már azt hittem, hogy megyünk "pihenni”. Félhalott voltam már: másvilág vándora s a napsugár 8 az életadó lég visszahitt fele utamról; megint itt marasztott hallgatni azt, a mit a fák beszélnek a méhekkel.

Ez az én magamrakta fecskefészkem.

(J. M.: Önmagáról. Bp., Franklin Társ. ny.

1904 . 298-304. 1.)

89