Jókai Mór Budapestje (Budapest, 1975)
"Gyakran elmerengek jövő alakod felett és látlak… megnőve… megszépülve"
Amennyire clvenen él az Íróban a régi Pest-Buda és amennyire alkoté módon szól bele a jelen fővárosának életébe, annyira látja a jövő világvárosát. A megálmodott város nem ábrándkép, elérhetetlen utópia, hanem egy merész várostervező elképzelése. A jövő Budapestjét regényeiben is gyakran leírja. Az itt idézett részlot is korábban a Török világ Magyarországon cimli regényében jelent meg és csak három évtized múltán emelték ki külön könyvecskébe, hogy mintegy tananyagként nyújtsák át az olvasónak. Gazdag fantáziája segítségével nem csupán a világűrbe, a tengerek mélyére és a föld gyomráta jutott el, hanem a fővárosnak is álmodott néhány technikai újdonságot, köztük olyanokat, amelyek megvalósíthatók voltak. Pest jövője /Részlet./ ............ Gyakran elmerengek jövendő alakod felett és látlak évek, évtizedek múlva, megnőve, m egszépülve... a pompás panorama a dimaparti házsorokkal meghosszabbult, az egyes palotasor a Dunában tükrözi magát; ... a pompás márványkikötőben egyik hajó a másikat váltja, amott egy roppant bazár nyílik meg oszlopos csarnokaival, melyben a világ kereskedőnépe rakja ki bámulatra az ipar remekeit, ... emitt jótékony épületek emelkednek nagy betűkkel homlokaikon: kórházak, szegények intézetei, lelencház, vakok, némák, őrültek menedékei,... ott ismét a vigalom és művészet tanyái tűnnek elő Ízletes pompával, látogatott színházak, a felcicomázott circus, a pantheon alakjára épült festő- és szobrászakadémia,... majd a tudományok csarnokait látom, iskolák, múzeumok, közkönyvtárak előtt visz el utam, mik a nemzet irodalomkincseit 8 a világtudomány egyetemességét őrzik, hirdetik,.. . künn a Rákoson egy egész uj gyárváros épült, melynek magas vörös kéményei egyre füstölögnek,... a városliget már a városon belül esik s pompás népkertté van alakítva, a pávák szigetén a Diana-szigeten látogatott hotelek vannak, a külföldiek legkedvencebb szállodái, a Margitsziget már a város átellenébe jutott s mintegy annak ölében fekszik: egy folt a paradicsomból!... a kőbánya hüs pincéi a város utolsó házánál kezdődnek, a nagy piacon, a szénatéren pompás artézi kutak lövellik víztömegeiket a medencét emelő már- ványnymphák tagjaira, s mind e vidám és komoly, gyönyörű és érdekes tünemény felett, mint országos oltárok emelik magasra karcsú tornyaikat a szentegyházak,... most lassanklnt leszáll az est; a harangok megkondulnak s bezugják a várost,... valami névtelen, alaktalan zsibongás terjed a város fölött, a néptömeg rajzik minden utcán... ekkor egyszerre ezernyi ezer fény gyullad elé, mintegy varázsszóra: a gázvilágitás lepkéi, rózsái, csillagai égnek mindenütt, utcákon, boltok kirakatai előtt, a szökőkutak óriási kandeláberein, a sétányok vadgesztenyefái között, a csodás lánchídon végig 8 keresztül a tündér! alaguton a várhegy alatt egész az istenhegyi városig fel, a hol a leggazdagabbak nyári palotái állanak. (J. M.: Magyar föld. Ül. Bp., Orsz. Középisk. Tanáregy. 1884. lOG-109. 1. Korábban: Török világ Magyarországon.) 81
