Jókai Mór Budapestje (Budapest, 1975)

"Budapestet nem pártfogolta sem császár, sem szabadság: ez a nemzeti életerőnek a műve"

éri kettős sorban végig az Andrássy-uton, egyike Budapest legszebb látványainak. Már az And- rássy-ut megalkotásánál erre gondoltak, a midőn a széles utca közepét faburkolattal borlták be, s nem engedtek rajta vasutat végig huzatni. Maga az Andrássy-ut, mely a budapesti népéietben a szív aortáját képezi, Budapestnek valódi büszkesége. Az ország áldozatkészségével jött létre, Andrássy Gyula miniszterelnök kezdeményezése folytán, a két kilométernyi hosszúságú sugárút.

Itt van Budapestnek valódi világvárost mutató képe. A Váci-köruttól kezdve az oktogonig mind a két oldalát a palotasornak a legpazarabb boltkirakatok diszitik, fölváltva fényes berendezésű kávéházakkal és vendéglőkkel, melyek közt élénk forgalmat tart fönn az üzleti és vásárló közönség; délutánonként pedig egy nagy sétahelylyé alakulnak át az aszfalt gyalogjárók, kocsipályává a fabur- kolatu utca, melyen uri fogatok és bérkocsik kerülgetik egymást élénk versenyzéssel; az oktogonon túl a köröndig már inkább csak paloták és bérházak vannak, boltok nélkül; a széles utca öt részre válik szét, ugyanannyi árnyas fa-sorral a két szélső kövezett ut a döcögő omnibuszok számára van átengedve, a középső a gyorsan vágtató fogatoknak, s annak a két oldalán, kavicsozott ut egyfelől a gyalogjáró, másfelől a lovagló közönség számára föntartva. S itt látni derült napokon Budapest elegáns világát és munkás osztályait párhuzamosan a Városliget felé s onnan ismét visszahullámzani. A paloták sora után lombárnyékos kertektől körülvett villák következnek; miniszterek és külföldi consulok s vagyonos osztálybeliek lakásai, melyekkel a sugárút mintegy beleolvadni látszik a Városligetbe. Nyáron át késő éjszakáig tart a mulató közönség eleven zaja, a kocsirobaj, a lüktető városi élet az Andrássy-ut mentén.

Télen, mikor a tó befagy, uj élet pezsdül föl a Városligetben. A korcsolyázók pompás csarnoka benépesül; a városligeti tó nagy jégpályáján kanyarogva iszánkodnak végig a korcsolyázók százai, olykor ezrei, a mi este, villám világítás és harsogó zene mellett a közönségnek is tündé- ri látvány.

Ilyenkor a néphumor is érvényesül; a hóhalmazokból építészeti csodákat raknak össze és nagyszerű szobrokat faragnak ki - magukat még nem nevező művészek; a hó-palotákat elnevezik főcon- suli kvártélyoknak, a hóbálványokat népszerű nagy embereknek, s azok ott pompáznak, mig a tavaszi nap véget nem vet a dicsőségüknek.

A közel jövendőben még egy nevezetességgel fog gazdagodni a Városliget. A zászlórudas domb helyére /a mely rudat a néphumor a "város fogpiszkálójának" nevezett el/ az Andrássy-ut ligeti torkolata előtti téren tervezett monumentális szobor: a s za ba d s á g-szobor, vagy Andrássy Gyula emléke, melyeknek pályázatra szánt mintáit már láthatják az avatottak hazai szobrászaink műtermeiben.

(Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és Képekben. 9. köt. Bp., M.Klr.Áll. ny. 1893. 133-141. 1.»

52