Jókai Mór Budapestje (Budapest, 1975)

"Budapestet nem pártfogolta sem császár, sem szabadság: ez a nemzeti életerőnek a műve"

Kezdett a Svát hegy divatba jönni. Egy-egy lovagvár tornya emelkedett ki az erdők zöldjéből. Svájci nyaralók koronázták a tetőket. Egy ilyenben lakott nyaranta Albrecht főhercegnek a családja is. Megtudta a világ, hogy a Svábhegynek a levegője panacea! Ide epidemia nem jön soha. Itt minden betegség meggyógyul. Különösen a gyermekekre nézve ez a paradicsom.

Pünkösd hétfőjén aztán az egész népé volt a Svábhegy. E napon, mintha az egész város kimozdult volna a helyéből, úgy tódultak föl a hegyi utakon már hajnalhasadtakor a mulató csapatok: da41

lárdák, céhek, egyesületek, iskolák zászlóikkal, énekelve, dobolva; - nyalka stucer, gitárral nyakál an imádottja előtt walzerezve; termetes törzspolgár, nyakába akasztott kulaccsal, felesége karján az elemózsiás tarisznya, kis gyerekszekérbe felpakolva a két legifjabb csemete, azt a nagyobb fiú és leány elől huzva, hátul tolva mozdítja előre; fiatal serdülő leánykák, arcuk a hegyi légtül pirosra festve; cilinderes gavallérok hölgyeik nagykendőjével a karjukon; izmos munkás legények rúdra akasztott seres hordóval a vállukon; kevély babák piros pozsgás szakácsnőik kíséretét.en. Útközben egy szál cigány üdvözli az érkező karavánokat, solò trombitán hangicsálva a Klapka-índu- lót, meg a Schneider Fáni-polkát. Az érkező csoportok nem keresnek házat, ereszt, vendégfogadót, hanem árnyékos fát, bokrot. Ott állítják föl a bográcsot. Targalyat szednek,tüzet raknak, főzik a paprikás gulyást s mellette csapra ütik a hordót. Szép leányok elindulnak mezei virágot szedni; erdő, mező most virit javában; nagy bokrétákat kötnek, s mind koszorús fejjel térnek vissza. Elolvasott hírlapok szolgálnak abroszul, a melyekre kiterítik a háziasszonyok lakomáik kincsét. A mézes-kalácsos sátorok körül tolong a gyermeksereg; szerelmes legények választotta- iknak cifra sziveket vásárolnak. Kucséber narancsos kosarának, görbe bot, cifra nyelű bicsak-áru- ló tót portékájának van erős kelete. Itt harcias dalokat énekelnek; amott kergetősdit játszanak; a bokrokon hölgykalap, tarka kendő lobog. És közben vagy ötven kintorna gyakorolja a zeneművészetet. versenyezve hat cigánybandával, meg a budakeszi sváb paraszt kapella trombitáival és öreg dobjával; a mi aztán a hány, annyiféle nóta egyszerre és összekeveredve, felülmúl minden eddig kitalált zeneélvezetet. A lemenő nap negyvenezer embert is lát táncolni, ujjongni, tombolni a Svábhegyen. A zöld gyepen egész szérűk vannak már taposva a polka- és csárdás-tánctól. A "Csillag" kocsmáros alig győzi egész háznépével a szolgálatot. Ott van az élvezetek Eldorádója: zenekar, népénekes-társaság, hinta, kerengőjáték /Ringelspiel/; közbe dong a fagolyó a tekepályán; izmos legények ütik magasra ököllel a " balmot" /léggel tölt óriási lapda/. Van ott célba- lövé8, birkózás, karómászás; csörög a kocka a krajcáros Montc-Car-lónál, hol vándor kucséber adja a bankot - fügekoszoru nyereménnyel. Ez alatt az ideális mulatozók elvándorolnak a NormaI

fához s föl a János-hegyre, és gyönyörködnek a fölséges kilátásban. Aztán a fölkelő hold látja ugyanazt a néprolyót visszahömpölyögni a hegyterőről. Zilált öltözetek, összegyűrt kalapok, fűzőid foltos fehér ruhák és anginét pantallók, neki pirult arcok, egymást támogató alakok, danoló csoportok, hahotázó, bőrükbe nem férő őstypusai a fővárosi parasztnak; szilaj párok, kiknek nem volt elég a tánc, még hazatértUkl en is polkáznak az utón; disputáié polgárok, hetyke iparos legények, kik fogadott kintornással kisértetik magukat hazáig; exaltált családapák, kik minden áron s 8 za bad ég alatt akarják tölteni az éjszakát, két oldalt támogatva a feleségtől, meg a leánycse—

46