Jókai Mór Budapestje (Budapest, 1975)

"Egy új kötött pálya lett elém rajzolva a sorstól: a politika útja"

1848 -1849

/Részlet./

Sietve hivattak Rottenbillerhez,9 még nem is közölhettem senkivel a borzasztó haditervet. Ott találtam nála a tüzérség főparancsnokát Budáról. A kis köpcös ur szörnyű haragos képet mutatott, azt mondotta, hogy ő be nem ereszt olyan nagy népsokaságot Budavárába, mint a mennyi bevonulni szándékozik. Ő becsukatja előttünk a kaput. Rottenbiller figyelmezteté, hogy ez nagy baj lenne a kapura nézve, mert azt akkor bizonyosan betörnék. "Akkor én össze fogom önöket kartácsoltat- ni!" kiáltá a vitéz alezredes.

Erre én azt mondám neki: "Azt teheti ön, hanem ha mi-kiejtjük a kezünkből a háromszinü zászlót, akkor majd jön utánunk más, a ki a vörös zászlót emeli fel." S azzal megmutattam neki a kapott haditervet, eltakarva az aláirást.

A becsületes főtiszt azt mondta ennek felolvasására, hogy "ez nem tréfa" s aztán ő kezdett el bennünket kérni, hogy csak vezessük hát okosan a népet, majd ő is rajta lesz, hogy semmi baj ne történjék.

Ez volt Budavár második vérnélküli bevételének /először a törökök foglalták igy el/ genesise, melyhez a hadi tervet mi hárman csináltuk; Rottenbiller, a tüzér alezredes, meg én; bármennyire igyekezzenek is e körülményt a historikusok agyonhallgatni.

A diadal tökéletes volt, nem csak felmentünk, de vissza is jöttünk Budavárából, s a sajtószabadságon kívül lehoztuk az irodalmi működésért tömlöcbe zárt Táncsics Mihályt.

Táncsics maradt e nap hőse, őt hoztuk olyan diadallal Pestre, a minővel az angolok II. Károlyt Londonba, a franciák I. Napóleont Párisba, sőt a minővel csak Schwartz Gyula vagy Szilágyi Virgil diadalmenetei a fővárosban hasonlíthatók össze.

Ezen a napon találkoztam a színpadon Laborfalvy Rózával. Nem játszottunk: komoly volt a szerep. Egy felizgatott néptengert kellett lecsillapítani: egy fejetlen óriást gondolkodásra bízni.

Ott és akkor "Ó" tőle kaptam az első érdemrendet, a nemzeti szinü szalagcsillagot a mellemre. Ez volt az eljegyzésünk. Ha egyszer elfogadtam, azt nem lehetett többé letagadni. De őszintén, igazán megszerettük egymást, úgy, ahogy csak két tiszta lélek egybe olvadhat: mindegyikünk feltalálta a másikban saját lelkének kiegészítő felét.

Egy hét múlt el március 15-lke óta. Egy hete az aggó várakozásnak. Mi lesz most? Magáévá teszi-e a pozsonyi országgyűlés a pesti 12 pontot? /melyben a régi rendi diéta halála is kimondatott a helyébe a népképviseleti országgyűlés állíttatott/. Szentesíteni fogja-e a király az uj al21