Jókai Mór Budapestje (Budapest, 1975)

"Egy új kötött pálya lett elém rajzolva a sorstól: a politika útja"

• •

Önéletírásom

/Készlet./

Majd elkövetkezett az egész Európára nézve uj korszakalkotó 1848-ik év, mely különösen Magyarországon az egész eddigi társadalmi és politikai viszonyok helyett merőben újakat teremtett.

Ezideig Magyarországon kizárólag a félmilliónyi nemesség képezte a nemzetet. A többi jobbágy volt: ez viselte az adó terhét, ez adta a hadsereghez az újoncokat, a nemes csak háború idején fogott fegyvert; az országgyűlést a nemesség követei alkották: az összes polgárság egy szavazattal volt képviselve; a kormány nem volt felelős, nála volt a hatalom, a mit a censura utján még a szellem fölött is gyakorolt.

Ezen elavult rendszer ellen küzdött az uj nemzedék, melynek programmját képezte a történelmi nevezetességű "pesti tizenkét pont", melyekben a jobbágyság felszabadítása, a nemesi előjogok eltörlése, közteherviselés, sajtószabadság, jogegyenlőség követeltetett, felelős kormány és képviseleti országgyűlés mellett.

Nekem adatott a sorstól a szerencse, hogy március 15-ikén a köztéren a polgárok előtt e tizenkét pontot felolvashassam, Petőfivel együtt, ki ugyanekkor a "Talpra magyar!" költeményét elszavalta. Ezt úgy neveztük,hogy "forradalom".

A merész kezdeményezést teljes siker követte. A pesti pontokat magáévá tette az egész nemzet, elfogadta a pozsonyi országgyűlés, szentesité a korona; a magyar nemesség önkényt lemondott nemesi előjogairól, /ezen lemondás jelzéséül hagytam én el a nemesi y-grec-et nevemből/ s felszabadította a jobbágyságot s ez által a közös hazaszeretet tüzében egygyé olvasztá az egész magyar nemzetet.

Ezzel ismét egy uj kötött pálya lett elém rajzolva a sorstól: a politika útja, melyen a költői működéssel parallel irányban haladtam mind ez ideig; a szabadságot, az emberiséget, a felvilágosodást, a haladást szolgáltam hiven.

Ugyanez évbai magánéletem is határozott fordulathoz ért. A márciusi napok diadalmámora összehozott azzal az alakkal, a ki hosszú éltemen át jótékony befolyással volt kedélyemre, valóságos jó fátumom nemtője. A színpadon szónokolva a forradalom néptömegéhez, találkoztam a drámai művészet legmagasabb alakjával, Raborfalvy Rózával; megszerettük egymást és egybckel- tünk.

(J.M.: Önmagáról. A .lókal-jubileum és a nemzeti diszkiadás története. Rp. Révai Testv. K. 1898. 140-141. 1. Rp., Franklin Társ. 1904. 14-17. 1.)

20