Jókai Mór Budapestje (Budapest, 1975)
"Egy új kötött pálya lett elém rajzolva a sorstól: a politika útja"
À márciusi fiatalság Visszaemlékezés /Részlet./ .... A budapesti március 15-ikéuek indilo oka nem a bécsi forradalom volt; hanem, amit nyomtatot! adatok igazolnak, a "Pesti Körnek"*3 az a határozata, hogy a "magyar nemzet tizenkét pontban formulázott kivánatait" ne intézzük egyenesen az országgyűléshez: hanem elébb köröztessük azokat az országban vidékszerte. Ez lett volna az eszmefolyás elmocsárosodása. Ez ellen indítottuk meg mi, márciusi fiatalok, a népre való hivatkozást. Márczius 14-ikén este adtunk egymásnak találkozást az én szállásomon, melynek lakosztályán Petőfiekkel osztoztunk. Másnap reggel négyen jöttünk össze, a kitűzött találkozó helyen: Petőfi, Vasvári, Bulyovszky és én; de többi társaink: Degré, Bozzay, Vajda János, SUkey, Pálffy Albert, Emődy, Oroszhegyi, n Dobsa a Pillwax-kávéházban vártak reánk, az úgynevezett "közvélemény asztalánál". Korán reggel volt: borús, esős idő. Petőfi az elmúlt éjjel megírta költeményét: "Talpra magyar, hi a haza!" En pedig a pesti tizenkét pontját a fiatal Magyarországnak: "mit kíván a magyar nemzet?" a nép által megérthető magyarázattal alakítottam át. A tizenkét pont összeállitása Irinyi József müve volt, ki azt a Pesti Kör elé terjeszté. A kérdés csak az volt március 15-ikének reggelén, hogy mi történjék e tizenkét pontos petitíóval. Appelláljunk a népre! Ez volt közös megegyezésünk. Vasvári Pál, kezében elefántcsont-fogantyus botjával oly hevesen hadonászott, hogy a pálcatőr kirepült a botjából s az én falam szögletében állt meg a hegyével. "Jó ómen!" Előre a vassal! S ezzel a jelszóval kezdődött meg az örökké emlékezetes 1848-iki március 15-ike: a sajtószabadságnak, a népszal adságnak örökké emlékezetes napja .......... ( Bartók Lajos - Endrődi Sándor - Szana Tamás: Petőfi album. Bp., Athenaeum, 1898. 122-123. 1.) 19
