Jókai Mór Budapestje (Budapest, 1975)
"Egy új kötött pálya lett elém rajzolva a sorstól: a politika útja"
Charivari /Részlet./ A lánchíd utolsó láncának felhúzása rosszul talált kiütni. A felvonógépnek egy kereke eltörött s a több ezer mázsás lánc az alatta levő hajóhidra esett. Mondják, hogy ezen is voltak emberek. Nagyobb szerencsétlenség ez ideig tudva nincs. Na majd fognak ezen nyargalni a tábla bírák. Lesz hire; hogy a lánchídon még rajta sem jártak, már is leszakadt, hátha még B. táblabíró rámenne három mázsás hasával s harminc mázsás irodalmi érdemeivel. Lesz hire; hogy a lánchíd összedült, fundamentumostul felfordult, elpusztult, pokolra vált. Nem akarja a táblabirák istene látni, mint állítják meg a nemes embert, hogy fizessen ezüst krajcárokat, midőn a Dunán keresztül mégyen, azon a Dunán, mellyet Árpád lóháton úsztatott át, s örökségbe hagyta azt táblabirő unokáinak. Milyen jubileum lesz erre a hírre: a lánchíd összedőlt! Ez a szálka a municipiumok szemében, ez a szeplője a nemesi szüzességnek! ez a lánc a privilégiatus nemzet lábán! ez az ellenséges vár az ország közepén, tnelly által sarc vettetik az egész nemzetre, gonoszabb, mint török és tatár, mert az csak a parasztot gyötörte, ez a Báléi tornya - elpusztult, beleesett a Dunába, elnyerte a cethal. .. Mint íognak összeesküdni a táblabirák: hogy soha rá nem teszik látóikat ez ördög hídjára, inkább gyalog járnak a vizen, mint compostellai szent Jakab, inkább felkerülnek Esztergomnak, inkább átvitetik magukat azon a ladikon, mellyen országbíró ő méltósága fogja Cháronként átszállítani a kárhozattól rettegőket. Kiváltképpen Komáromban fognak e hírre részvényes majálist tartani, képzelem! Lesz hire; hogy száz, kétszáz ember vesztette életét. Lesz hire; hogy a Duna három mérföldnyire véres volt - fölfelé, mint a Mohácsi ütközetkor. Kezeket, lábakat láttak úszni, embereket fej nélkül. Ez is meghalt, az is meghalt. Mindenkinek lesz egy ismerőse, a ki legalább is összemorzsolódott.. Midőn este hazamentem a szállásomra, lélekszakadva rohant meg egy vad ember.: "Uram! hallotta? nem hallotta?” s azzal úgy megnyalábolt, hogy szint kész voltam neki meg- e8küdni, hogy soha életemben sem hallottam semmit. "Hallotta ön: hogy .1 óka 1 belefult a vizbe?" /már mint én magam/ "Ne higyje ön, nyugtatám a jó embert, az nem fúlhat a vizbe, mert arról odafenn /t.i. Komáromban/ elvégeztetett: hogy függni fog." Ilyen a hir: az emberre szcmtül szembe ráfogják, hogy meghalt, hát még a háta mögött! 18 (Életképek ISIS. jul. 2d. - .1. M. Cikkek és beszédek. 2. köt. Bp.. Akad. K. tilt;?. 260-2(11. I. /J.M.: Összes müvei/)
