Jókai Mór Budapestje (Budapest, 1975)

"Egy új kötött pálya lett elém rajzolva a sorstól: a politika útja"

osztások ideje, mert a nehéz, idők érdemei nem egyeseké: a népé, az Istené és Pesté.

Én láttam, én hallottam, én éreztem, mit szenvedett Pest?

Oh, az több, mint egész Magyarország szenvedése. Mindennap morális hohérpadra vonták lelkét, mindennap megölték és mindennap feltámadt ujra.S mit most szenved, azt Magyarország

szenvedi.

Mennyit fog még szenvedni, azt az Isten tudja, de hogy azt honfi türelemmel fogja elviselni,

az bizonyos.

A nőket kikllldtUk a várostól, de azért a férfiak helyt állanak, ennek tulajdonítsd, hogy eddigelé több mint kétezer lövés közül, mely városunkat érte, csak egy birt tüzet gyújtani, a többit rögtön, ezt is fél óra alatt, elolták, pedig olyankor erősebben lőnek az égő házra.

A megyeházat két bomba igen megrongálta, egyik a börtönt, másik, a mint mondják, Nyáry szállását ütötte át. Nyáry az előtt fél órával szabadította ki a rabokat s vitte Pilisre.

Ha csöndesebb idők lesznek, s azokat megérjük, fel fogjuk keresni a magas jellemvonásokat, mikkel Pest négy havi története tömve van, elkezdve a legmagasabb régióktól és le az olvasni nem tudó napszámos családköréig.

Ha már jutalmuk nem lesz, ismerje meg neveiket, telkeiket a haza, az utókor.

Ti vészbíróságot állítottatok, ti a btln megtorlásáról gondoskodtatok; mi egyszerű napi emberek erénybiróságot fogunk állítani, ki az elfeledett vagy nem ismert érdemeket egy elismerő szóval

#

jutalmazza.

Csekély jutalom, de mégis az.

Mondd meg azoknak, kik a törvényeket hozzák, hogy mig büntetéseket szabnak az árulókra, kiket - Istennek hála - ujjainkon fölszámolhatunk, ne feledkezzenek meg az áldozókról, kiknek neve "millió”.

Mondd meg nekik, hogy a nemzet háládatos legyen fővárosa iránt.

(Esti Lapok 1849. máj. 15. /3.J7 1. -J.M.: Forradalom alatt irt müvei. Bp. . Révai Testv. írod.

Int. 1912. 157-159. I. /Hátrahagyott müvek./)

17