Nyilas Márta: Arany János Budapestje (Budapest, 1957)
Budapest története Arany János írásainak tükrében
„Nézz ki fiam, gyenge kis apródom!' Látsz-e nagy port a budai utón?” — „A szombati75 kapuja kitárva, Ott megyen a sok török Budára.” „Nézz ki megint, édes kis apródom: Jaj Istenem, be szörnyen aggódom.” — „Izabella királynét csalárdul Költöztetik kifelé a várbul.” Harmadszor is nézz ki még apródom; Óh! hogy erről tenni már nincs módom...” — ”Boldogasszony tornya tetejében Félhold ragyog a kereszt helyében.” (Török Bálint, 1853. jan. 21.) Nemesi ellenállás, nemzeti mozgalom, reformkor A 18. század második felében — a központi hivatalok fokozatos felhelyezésével — megindul Pest-Buda fejlődése. Hivatalaik miatt az arisztokraták, nemesek kezdenek az ikervárosban megtelepedni, megindul a társadalmi élet. Erről szól Orczy Lőrinc verse, melyet Arany részletesen ismertet. Erősebb szatírái él lüktet a következőben, melynek fölirata: „Egy ifjúhoz, ki a városi lakást a falusinál inkább szereti”. Eleven gúnnyal ír le egy fővárosi estélyt. Beléptedkor — igy szól Jancsinak — csaknem megfulsz, úgy szorít magához a gazda. Vezet nagy sebesen pimpós76 asszonyához, leültet a szófa mellé vagy csorbán levő egyik asztalához küld. Kártyáznak, míg feljő az ebéd. Itt hárman, ott négyen meresztik szemöket. Nagy csendesség, figyelem van: ki szunnyad, ki izzad, ki erősen figyel. Ez dobbant lábával, hogy más kapta a vörös hetet s neki 36 fischt77 kell berakni. Amott egy nagy úr búba van merülve, hogy máshoz került a tökkirály. Mint szánja Orczy a szerencsétlent! Fáró-asztal™ is van. Középen ül a játék főpapja,79 ujján nagy két gyémánt. Kártya keverése illik a markába, pirul és mereszti a szemét. Ráncolja homlokát, látva, hogy sok füles90 kártya lepi az asztalt. Nyernek, vesztenek. Némelyiken az is megesik, hogy „még ma a zsidókhoz megy a bársony kankó”81. — De im, kilenc óra: asztalhoz kell menni. Harminc szolga hozza az ételeket ezüst medencékben: ez ármádának a konyhamester a commendója, büszkén takarja fel a födött tálakat. „Nevét, izét, bűzét egyedül ő tudja” — mond a költő. Ezt finom Párisból a napokban hozták — kár, hogy kicsint szagos. A konyhamester hosszú papiros listáról elszámolja az idegen étkek litániáját. Leülnek. De az abroncsos szoknyák miatt (1762) nehéz széket kapni. „Iparkodj székedhez, máskép kiszoritnak. Térded összehúzzad, szenvedd, ha borúnak, Csendesen ülj, máskép, hidd el, megpiritnak”. — A társalgás hidegen megy, mert a jelenlevők úgy vanak egymással, mint kutya és macska. A kisasszony csak késhegyen vesz az ételből, nem mer enni, „félti összesrófolt gyenge kis derekát”. — Mellette a piros menyecske tartózkodik leves ételtől, „mert fél ajakának lemegy a festékje.” De bezzeg eszik amott egy gróf „mint a farkas” és iszik „tányér alatt levő lista szerint”. Júlia azonban társalgást kezd a kalen- dáriomból, vagyis az időről. Aztán keztyü, báb, cipő, párisi, turini, brüsseli csipke jő szóba. Egy kis pletyka is támad, megszólják a távollevőket. Majd fordul a beszéd jeles actorokra82, bálházakra, komédiákra, stb. Azonban édességekre kerül sor. „Kézről-kézre megyen azonban szivecske s mindenféle állat (cukorból), kiben van versecske. Ezt az „asszonyi rend” félve olvassa: rikojtozva nyomják kézböl-kézbe s eltitkolják, ha igazat mond. Vacsora végén következik az ivás. Szeretnének lefekünni, de Chloris meg Thyrsis83 énekelnek, azt kell hallgatni és dicsérni. Most a tánc következik. Első a menuette, aztán futosó anglia, majd steyer és furlana, melyben lehet táncosának szoritni derekát” — végre lassú lengyel. Azonban virrad, ki-ki hazamegy: „Lehányja köntösét, ledül az ágyára. Elfáradt, keresztet sem vethet magára. Felkél talán másnap tizenkét órára”. A költő ily mulatság helyett jobb szereti két jó barát jatársalgását s inti a balgatag paraszt népet, ne irigyelje az urak helyzetét. Hosszasabban időztünk ez egy darabnál, hogy lássuk a részletezést, mely érdekes, mint korrajz, s érdekes, mint eleven szatírái festés. (Orczy Lőrinc. 1863.) 36
