Nyilas Márta: Arany János Budapestje (Budapest, 1957)
Budapest története Arany János írásainak tükrében
Buda török kézre kerülését Arany drámaian írja le Török Bálint c. versében. Forrása Tinódi mellett Veranesics krónikája és Bornemissza Tamás emlékirata volt. Izabella11 királyné Budában Azt se tudja hova lesz buvában: Két ellenség két felől szorítja, Szivét a gond száz felől borítja. Összegyűjti budai tanácsot: „Jó emberek adjatok tanácsot: Boldogasszony temploma keresztjén Török zászló lengjen, vagy keresztyén?” Szól a biró nagy Isten szavával, Tizenharmad szék-ülő magával: „Mire a nap még egyszer kisütne, Német zászló lesz oda felütve.” Titkos éjjel a kaput kinyitják, Magyar urak ezt nem is gyanítják: Török Bálint72, György barát73, vezérek ! Kár alunni mostan a vezérnek. Nem aluszik a barát, felébredt; Török Bálint ruhát sem cserélhet: Az ellenség, ki nyakra, ki főre, Takarodik a várból előle. Jár a barát postája, követje, Szolimánhoz74 titkos üzenetje; — Maga Bálint csak morog, csak ümget „Ez is elád maholnap bennünket !” Sárga lovát nyergelik atlaszra, ügy robog a budai piacra, Nagy sokaság közibe úgy léptet: „Halljátok ezt, ti budai népek!” „Áruló az, áruló a neve, Verje meg a magyarok Istene, Aki Budát — gyilkolom a fattya! — Kettő közül egynek is feladja.” — „Áruló az, áruló a neve, Verje meg a magyarok Istene, Aki Budát közülünk feladja, Török Bálint szavát ném fogadja.” Érkezik a vad pogány sereggel: György, a barát, összesúg ezekkel; Maga Bálint, ha szívből, ha színre, A basának dolgozott kezére. „Két ellenség a Duna két parton: Kevés annak az én egy jó kardom: Egyiket a másikkal — hiába! Ahogy lehet” — gondolja magába. Hétfő napon hajnalhasadáskor, Veresebb az ég alja, mint másszor; Hajnal előtt a Szent György terére Vágtatott a magyarok vezére. Ágaskodik jó lova magasra, Kukorékol a csaták kakassa; Hej ! mit akar a Bálint ma reggel Török-magyar egyesült sereggel? Amit akar meg is teljesíti, Hajnali szél zászlaját röpíti, Maga pedig kardját emelinti Török Bálint, jó vitéz Enyingi. Széles a viz a Duna árkában: Ne menj neki, bolond cseh, vaktában ! Nekimenne, ha partja se volna, Vize helyén pokol tüze folyna. Fut a vezér maga is, vesztébe, Beletört a gyalázat szivébe; Szegény öreg! hogy ki nem húzhatta, Futásában elvérzik miatta. Török Bálint, jó vitéz, Enyingi! Vitézséged ne mutasd nagyon ki, Mert a pogány bizony megigenli, Gonosz barát ellened ingerii. Gonosz barát hitszegő tanácsa Azt a vermet csak ássa, csak ássa, Ki miatt lesz Budavár bukása, Török Bálint hálóba jutása. Győzedelmes ütközet elmúlván, Izeni a Szolimán nagy szultán; „Fiam Bálint, magyarok vezére, Jöszte hozzám ebédre, ma délre. Hosszas ebéd a török szultáné, Hátra van még a fekete kávé; Török Bálint tétova tekintget: „Körülfogott a jancsár bennünket !” 3* 4/1 35
