Nyilas Márta: Arany János Budapestje (Budapest, 1957)

Fővárosi táj- és életképek

FŐVÁROSI TÁJ- ÉS ÉLETKÉPEK

Arany költészetében megelevenednek pesti-budai tájak. Az élénk, pontos megfigyelő emléket állít sok fővárosi típusnak. A vidékről felszakadt Arany a városban is a zöldet keresi, szereti ; legkedvesebb helyei a pesti Liget, a Margitsziget. Mikor a Pipa-utcában, az Üllői úton lakott, rendes sétahelye a Városliget volt. Ott látta Péterfy „vastag bottal kezében, üregébe húzódó érzelmes szemét a földre irányozva”. Mikor az Akadémiában lakott, rendesen omnibuszon járt ki a Ligetbe. Sétáit szép verse örökíti meg:

ÉNEK A PESTI LIGETRŐL

Kimentem a ligetbe újra Hosszacska távoliét után,

Hogy lássam: füve, berke, útja Minő hatással lesz reám.

Annak találtam most is, ami,

(Régóta búvom, s eleget),

Ügy összeillünk párosán mi:

Kopott ember, kopott liget.

Már útja is (kettő viszen ki)33 Zilált kedélyhez jól talál:

Az árnyasabbat sok nép döngi,

És bűzös mint a döghalál;

A másik szép, de hő sugárú,

Oldalt paloták és — romok,

Kevély nagy boltokban zsibáru,

S dűl Rákosról be a homok.

Ki a korral szeret haladni,

Vasútra váltja fel magát,

S örül, ha van hely felakadni S úgy lógni ott, mint egy kabát.

De én rozzant szekérre ülök Tized magammal (a baki Trónt nem igénylem)39 — és repülök. Hogy a velőmet rázza ki.

Ott, a kapun kivül, leszállunk,

Illet szerénység mindenütt, —

Szerencse, ha — még bétalálunk — Egy fényes hintó el nem üt.

Renn, összevissza, minden sarkon Kintorna, koldus, bűn, nyomor;

S hogy örömünk teljék a parkon: Jó legyen a fül, szív, gyomor !

És mégis, a liget nekem szép, Valahogy a lelkembe szól.

Ha elbolyongok félre, messzebb A köznép tolongásitól;

(Nem az egy-ingre vetkezettet Értvén csupán e név alatt:

Köz nép az is, mely toilettet Fitogtatván, körben halad.)

Szabadság — és hogy biztos szár azt Érzek, hat igy rám, hogy e kis

Ligetből (bár maga kifáraszt) Mehetnék a Tiszáig is !. . .

Keletre, mint a berki szellő,

Mely a lombok közt rést talál. . .

Keletre, mint az égi felhő,

Mely ott egy kedves sírra száll.

21