Nyilas Márta: Arany János Budapestje (Budapest, 1957)
Arany János Budapesten
Utolsó költözködése a kiegyezés hónapjaiban történt. A hatalom igyekezett tőle telhetőén népszerűsíteni „király és nemzet” kibékülését. A neves emberek kitüntetéseket kaptak. Ami a teljesen független Deáknak sikerült, Aranynak nem. Vonakodott, de nyomatékos miniszteri rábeszélésekre kénytelen volt elfogadni a Szent István Rend keresztjét. . . méltó- ságos úr lett. A koronázás, melyet én egy két-forintos kakasülőről, mesteremberek és leányasszonyok társaságában, majd az utcai néptolongásban szemléltem, s mely fontos szereplésemért aztán ama nagy kitüntetés ért, — elég tárgy lett volna egy levélre. Nem tudom, hogyan fogtad fel az utóbbi komédiát: de ha nyom valdmit előtted annak tudása, hogy előre sem megkérdezve, se értesítve nem voltam, s hogy utólag is csak két miniszter parlamentirozása és személyesen hozzám lealázkodása után hagytam magamat annyira kapacitálni, amennyire vagyok, t. i. hogy hallgatva eltűrtem a dolgot s nem hoztam őket ,,végtelen embarrasba” . . .36 (Tompához, 1867. aug. 6.) Ügy érezte, ezzel magára vonta az emberek megvetését, pecsovicsnak tartják és ujjal mutogatnak rá, ha az utcára megy. Erre céloz unokájáról — Juliska lánya gyermekéről — szóló versében: NÖVÜNK EGYÜTT Soknak lettem már, hogy élek, A szeméhen szúró tüske: De van még egy kicsi lélek, Aki rám hiú és büszke. Ez, hogy nevem is volt „harcán”, Most eszmél csak, most tanulja: S lesi már, ha megy az utcán, Rámutat-e mások ujja... (1877. júl. 30.) Akár szerkesztő korában, az Akadémián is egyedül kellett végeznie minden adminisztratív teendőt, kezdve az iktatástól. Ez elvette idejét és erejét az alkotástól. Csak 1870-ben választották főtitkárrá, akkor szabadult az aprólékos irodai munkától. Korán öregedett, „kopott”, állandó orvosi kezelésre szorult. Egyre ritkábban járt emberek közé, magába zárkózott, még fényképezni se szívesen engedte magát. Mikor az Akadémia tagjairól album készült, mégis engednie kellett. A fénykép többszörözését azonban nem akarta megengedni. Csak úgy tudták erre rávenni, hogy a kép kiadója ezer forintot ajánlott fel az írói Segélyegyletnek a kép sokszorosítási jogáért. Élete alkonyán, a palotabeli rideg lakása helyett, a nyarakat a Margitszigeten töltötte. A Nagyszálló második emeletén, a Dunára néző csendesebb oldalon bérel a család két szobát. Máshová nem is akart menni. „Nem is látok, nem is hallok, nagyobb utazásra el nem mehetek, a sziget pedig azért is jó, hogy ott kocsi sem üthet el,” — mondta orvosának. (A Margitszigetet a Híddal összekötő szárny akkor még nem készült el.) (Farkas Kálmán: A. J. betegségéről, Nemzet, 1882. dec. 19.) Kedves időtöltése volt a zenélés (1. A tamburás öregúr), irodalmi játékokkal, stílus- paródiákkal szórakozott. Utolsó margitszigeti nyarán készültek a gyenge fordításokat utánzó német fordításparódiái és ezek mellett kis német verse: MAGAMRÓL Auf der Margarethen-Insel Raucht Tabak der alte Pinsel, Spielt Gitarre, mit Gewinsel, Und vergeudet seine ZinselN 18
