Nyilas Márta: Arany János Budapestje (Budapest, 1957)

Arany János Budapesten

Az emberkerülővé vált Arany csak legbensőbb barátaival érintkezett. Gyulai Pál igyekezett őt tréfáival mindig felvidítani. Amikor a város Petőfi szobrának leleplezésére készült, Gyulai azzal „rontott be” Aranyhoz: „János! élj ösz-e a leleplezésre? Ha nem jössz, a petőfisták azt mondják, irigységből maradtál itthon”. Arany hasonló tréfás hangon felelt: „Hiszen megyek! Már varrjais a szabó a meggyszín mentét és a búzavirágszín nadrágot.” Készült is az ünnepélyre, de beteg lett, 1882 októberében hűvös őszi napon sétája közben kigombolkozott. Meghűlt, ez okozta halálát. Egy héttel Petőfi szobrának leleplezése után, október 22-én halt meg. Halála hírére gyászba borult a főváros. Az Akadémia oszlopcsarnokában ravatalozták. Koporsóját tolongó tömegek kísérték a Kerepesi temetőbe, Vörösmarty közelében kijelölt sírjához — utolsó budapesti lakhelyére.

A Főváros még abban az évben Arany János utcának nevezte el a Fő-utat, mert arra néztek akadémiabeli ablakai.

2* - 5/12 s

19