Nyilas Márta: Arany János Budapestje (Budapest, 1957)

Arany János Budapesten

Ez egy 4 jó szobás szállás, de baj az, hogy a központtól kissé távol, hogy második emelet, hogy biztos padlás nincs, kamra nincs, s ami jő — hogy többnyire oly nép lakja, mely ököllel szokta ügyes-bajos dolgát igazítani egy más közt. Szóval oly ház ez, hol szemünkbe mondják vagy beizengetik, hogy itt minden lakó becsületes, csak mi nem. Ezért, noha a szobák jók, s már igen lakályossá tettük —- bére is mérsékelt — tavasszal költöznünk kell innen.

Mégis maradtak és az utcáról Arany — amikor felmerült a gondolat, hogy Kisfaludyról nevezik el — még kis költeményt is írt:

A HÁROM-PIPA UTCA

Kisfaludy egy pipáról Monda elmés pipadalt: Illő, hogy e „három pipa” Nyújtson érte diadalt.

Éljen hát az ő utcája!

S a magyarnak „nagy pipája”

(Mint a régi példa jár)

Legyen egyszer tömve már!

(1861. február)

Nehezen szánta rá magát Arany a Pesten lakásra, de mikor már itt volt, úgy érezte, hogy nem kell megbánnia.

Meggyőződtem., hogy Laci végett is Pesten kell laknom, s igy vagy amúgy kiteremteni a subsistentia26 módját. Várok az időtől, körülményektől. S ha a jövőre kétes a kilátás, azért a jelen nincs minden enyhület nélkül. Naponkint, mig melegebb napok voltak, olcsó kirándulás a zöldbe családommal s egyik-másik jó ösmerősinkkel, fűszerezte a pesti létet ; annyira, hogy elmondhatom —- kilenc évig nem szórakoztunk Kőrösön annyit, mint Pesten ez egy év alatt. Pedig szegényesen élünk, nem szükséges traktákat adni, pazarolni, hogy az egy ember délutánt kellemesen töltsön.

(Tompához, 1861. aug. 25.)

A Pipa utcai lakásához fűződik lapszerkesztői tevékenysége. 1860. november 7-én indult meg a Szépirodalmi Figyelő. Nem váltja be a hozzáfűzött reményeket. Arany magas célt tűzött maga elé: ,,. . . a magyar szépirodalom (műpróza és költészet) aesthetikai fejlődését előmozdítani”. Esztétikai értekezések közlése, a hazai és külföldi irodalmi müvek ismertetése, általában az irodalmi élet állandó figyelése által. Ugyancsak szerepel a programban szépirodalmi művek közlése. A lapot egy év után részvétlenség miatt be kell szüntetnie és most már Arany népszerűbb, nagyobb közönségnek szóló folyóirattal próbálkozik, a Koszorúval. Tompa még ezt a lapot is „igen okos” . . . továbbá „igen puritán kinézésű”-nek tartja.

Két év után a Koszorút is be kell szüntetni. A bukásnak az olvasóközönség részvétlensége mellett oka volt, hogy a kiadó — Heckenast — sem vállalt lényeges áldozatot a Szép- irodalmi Figyelő megjelenéséért, a Koszorút Arany már saját költségén adta ki — s a pártfogók közül sem jutott anyagi támogatás senkinek sem eszébe.

Hosszú ideig pedig nem volt ilyen színvonalas szépirodalmi lap Magyarországon.

Megfelelő kéziratokat is nehezen kapott. „Cikkről-cikkre kell összekoldulnom minden számot” — írja Szász Károlynak 1860. dec. 27-én. Jókaihoz verseket írt, hogy elbeszélést küldjön.

I.

Vége az országgyűlésnek,

Már nem kell több dikció:

Tudjuk már, hogy amiért küzdénk,

Nem egyéb, csak fikció.

Egész ország csendes, nyugodt,

Csupa boldogságban elring:

S hogy ne ébredjen, ne ríjon,

Legyezi Ritter von Sch ... 27

Nosza tehát, édes Mórom,

Vesd le a nagy gondokat: Múzeumba28 nem kell járni, Neugebáud’29 se hívogat.

Tarts egy kurta monológot, Ilyenformát, édes Mórom:

,, Füllentettem egyszer- másszor, Hogyha megfogom az orrom;

14