Nyilas Márta: Arany János Budapestje (Budapest, 1957)

Arany János Budapesten

„Ígértem beszélyt, novellát, Hindút, perzsát, arabot; Tűztem is határidőket, Sohanapja holnapot:

Eltelt már azóta „kis-kedd”, El a „borjunyuzó pintek”, Hogy adott igéretimre Még oda sem hederintek.

,,Diszn . . . azaz hogy nem szép tőlem Cserbe’ pácba’ hagyni mást;

Annál szebb lesz a novella,

Jó barátom, majd meglásd:

Ma fogom a penna végit,

S firkantok a „Figyelőnek”

Olyat, hogy sose kívánjon Szebbet jobbat. . . szemfedőnek!”

II.

Én kedves cimborám, jó Jókai Mór úr!

Ha te csak halogatsz, úgy járok én pórul,

Itt vagyon október, hűvösebb a cella,

Még sincs a kezemben az Ígért novella.

Tudod pedig, tudod, a cigány adomát,

Mégse szánod a te kollégádat s komád.

Énrám szól keserves tanulsága, ládd-é:

Mikor haldokolva vacogott a dádé,

Intvén a napnak, mely boronga télileg:

„Bujkálj! bujkálj! sütnél még, ha lenne kinek!”

Te is írnál pajtás: de majd nem lesz kinek.

(Levelek Jókaihoz, 1862.)

A nagyvárosi irodalom elvtelen, frivol jelenségei elkeserítik, nem tud kibékülni az irodalmi élet elüzletesedésével :

,,. . . Kisfaludy Károly, az Aurora30 és Athenaeum31 körül egy nem nagy számú, de a haza legkiválóbb ifjú tehetségeiből alakult csoport képződök, s az irodalmi központosítás feladata megoldva, Budapest irányadó fensősége úgy látszik, mindenkorra biztosítva lön . . .

A szépirodalom (mert észrevételeim leginkább erre vonatkoznak) Pesten ütötte fel állandó lakhelyét, innen folytatja újoncozását a haza minden részeiből, minden évben számos ifjú ember „hagyja el apját és anyját és ragaszkodik az irodalomhoz” ... az „írói”-osztály idestova helyet követel magának Pest városa becsületes kárpitosai, aranyozói mellett; szóval „numerus sumus, fruges consumere nati”32 (ha van): „numerus” kik Pesten élnek, Heckenastnál, Emichnél, Wodianernél nyomatnak, személyesen érintkezésben állnak az Uri33 és Váci utca targoncáival: de szellemi tekintetben központosított irodalmunk nincs.

Soha ily szanaság, minőt ez a mi központi irodalmunk felmutat. Csoportban vagyunk, de az irodalom gyöpét „kiki magának” csipegeti. . .

Mindenkit űz, kerget a napi forgalom, sietni kell, máskint eltiporják.

(Egy szó, mely kell, de nem tetszik. 1862.)

Az Erkel utcai ház a mai napig áll, habár emeletet építettek rá s így alakja már nem a régi. Elképzeljük Arany Jánost az ódon bérház tágas polgári lakásában, amint természete szerinti szorgalommal és lelkiismeretességgel végzi szerkesztői teendőit és egyéb kötelezettségeit, miközben az udvarról felhangzik a hátsó házbeli lakók lármája.

Kedves apróságot közöl Arany János erről a korszakáról Horváth János. Horváth József, a'biharmegyei Margittá jegyzője kéri segítségét az olvasó egyletnek megindításához. Arany sajátkezüleg írt ajánló könyvjegyzéket küld és kieszközöl Pfeiffer Nándor34 könyvesboltjában — bizonyára itt vásárolt sajátmaga számára is könyveket — 10%-os engedményt és részletfizetési kedvezményt.

(Horváth János: Tanulmányok. 464. 1.)

15