Nyilas Márta: Arany János Budapestje (Budapest, 1957)

Arany János Budapesten

Sándor igen jól emlékszik rólam, furcsa is volna, ha nem tenné azt. Tréfán kivül, az egész oly bolond história, mit könnyebb kinevetni, mint megfejteni, azért korunk tudósai az első utat választották.

A szabadságharc után Pesten meginduló irodalmi szervezkedésre Arany vegyes érzelmekkel tekintett. Tompához írta 1854. április 22-én.

Pestnek irodalmi világa nem sokat ér. Néhány szegény legény lézeng ott fel s alá, pénz, erély s tehetség nélkül. De kiadókban nincs hiány, vállalat mindennap tíz, hogy másnap megbukjék.

Hasonló hangon ír 1854. szeptember 6-án Gyulai Pálnak:

Pesten az emberek élveznek vagy dolgoznak, elméskednek vagy rágalmaznak, nincs idejök meghallgatni az érzelgést. Oh ez a pesti élet igen szép s én - még mindig bolondja vagyok, de a színház, az akadémia, irodalom ügye kétségbeejt. A színház bukás szélén, miben épen annyi része van a kedvezőtlen körülményeknek, mint a journalistikának, az akadémia tétlen s talán szervezni fogják az új kor szellemében. És irodalom? Az írók nagy részéből kihal a szellem s az ifjúság dicsekszik vele, hogy haszontalankodik. Én maradtam-e el a világtól vagy a világ maradt el tőlem ? nem tudom, de elég az hozzá én szörnyű elégületlen vagyok. Pákh azt mondja vénülök, Török pedig, hogy beteg vagyok, menjek orvoshoz. De annyit betegen is látok, azt vénült szívvel is érzem, hogy az eszes és becsületes emberek tétlenségre vannak kárhoztatva, a csak magyarul olvasó közönség (s ez a valódi közönség, mely olvas) ízlése félre vezettetik, hogy míg egyfelől valami pedáns és ostoba szellem fog lábraltapni, addig másfelől maholnap divattá lesz a hetyke kufárkodás, a gyerekeskedés, a botrány, az eszeve- szettség, a zseniáliskodás, a megfeledkezés a múlt és fövendőről.

Az irodalmi élet mégis megindult, de a vidéken lakó Arany nem vehetett benne teljes erővel részt. Barátai tájékoztatták a pesti hírekről, pletykákról, viccekről.

Pesttel, úgy szólva, mi egybeköttetésem sincs. Megjelent a TOLDI ES TÉ-je, hozzád is utasíték egy példányt, remélem azóta megkaptad. Pákh azt a viccet csinálta, hogy Kertbeny ezt is fordítja ily cím alatt: „Soirée beym Schede!”18 Ennél több szót az irodalomban még

nem is hallottam felőle.

(Tompához, 1854. okt. 18.)

Tehát először születik meg a vicc, csak utána az ismertetés, bírálat. Ebben Pestre ismerhetünk.

Arany ritka pesti látogatásait barátainak nagykőrösi kirándulásai pótolták. 1857. december 3-án így számol be erről Szilágyi Istvánnak:

Azt gondolnád ott Szigeten, hogy aki Pest tövében lakik, mint én, az élete felét Pesten tölti el. Több mint egy éve nem voltam fenn. Szerencse még, hogy apestiek néha lerándulnak. Pünkösdkor Toldy is itt volt, Hunfalvyval. Gyulai, Csengery megfordul néha. Olyankor beszélünk pesti dolgokról, — egyébiránt nem sok van azokról mit beszélni. Az akadémia sorsa még mindig függőben, — a Kisfaludy-Tár sas ág sehogy.

A levélbeli nevekből már látjuk kibontakozni azt a baráti csoportosulást, amelyet napjaink irodalomtörténetírása irodalmi Deák-párt néven ismer. Az 1856—57-es gazdasági válság, mely az osztrák birodalmat csaknem államcsődbe döntötte s megérlelte vezetőiben a magyarokkal való kiegyezés gondolatát — Magyarországon is mozgalmat idézett elő. Gyulai Pálék szervezkednek az irodalomban, mint ahogy Deák pártja gyülekezik, sorakozik a politikában. Aranyt a fővárosba hívják. Már 1857-ben tanári állást kínáltak neki egy kereskedelmi iskolában, ezt visszautasította. Megint csak félt a változástól, a főváros se vonzotta már úgy, mint 48-ban.

Két év múlva azonban nemcsak az ország politikai életében — Arany életében is döntő fordulat történt. Az újból nyilvánosan működő Akadémia tagjává választotta. (Az önkényei