Nyilas Márta: Arany János Budapestje (Budapest, 1957)

Arany János Budapesten

uralom évei alatt nem voltak nyilvános ülések.) Megtartotta székfoglaló előadását. Erről bőven beszámol:

Az este jövék haza Pestről, hol egy hét óta csavargók vaia . . .

Fennmaradtam hétfőn estig, amikor osztályunk ülése fog ott lenni. Egy szó mint száz : befelen- tém olvasási szándékomat, s október 31-én délután ötkor kiültem a szégyenpadra, vagy másfél óráig olvastam, akkor az elnök, Desewffy, sajnálta, hogy azon kedvetlen elnöki kötelességét kell teljesítenie, miszerint az olvasást felfüggessze; s így én átadám helyemet Szásznak, magam pedig beültem a padba, örvendve, hogy túl vagyok a gyepűn . . .

Az ünnepély részleteit minek részletezzem ? untig olvashattad az újságból. A lakomán magam is felen voltam, lelkesedtünk hatalmasan: de nem a négy pengős rossz ebédtől s bortól, hanem a dikciók nagy mennyiségétől. Egyszersmind alkalmam volt száz emberrel megösmerkedni, — fél óra alatt.

(Tompához, 1859. nov. 2.)

Pesti „élményeimről” hiszen írtam már, amit tudtam. Egy hetet töltöttem ott — szerdától szerdáig. Csengerynél voltam szállva, hová Juliskát vittem, ki Pesten maradt, most is ott van. Csengery többször hitt társaságot s így összejöttem számos notabilitással.19 Voltam Jókainál, Pakknál, Bérczinél. Tisztelkedtem Dessewffynél, Eötvösnél, — Deákkal baráti viszonyba jöttem. 31-én olvastam a Trattner házban20 — ezt már mind írtam. Ami az ünnepélyt illeti: tíz óra tájban kezdődött s egy tájban lett vége. A lelkesedés inkább politicai, mint irodalmi volt. A szónokokat a teremben sem hallotta mindenki, de azért, ha vivátra került a sor, hangzott az, le a lépcsőig. Mi „tudósok” egy emelvényen foglaltunk helyet. Ott beszéltem — most először — az öreg Fáyval s többekkel.

(Tompának. 1859. nov. 10.)

így már aztán a következő évben, mikor baráti köre folyóirat alapításával foglalkozott és őt hívta meg annak élére, az ő nevét tűzte ki zászlóul — örömmel vállalta a Szépirodalmi Figyelő szerkesztését.

„Alea facta est.21 Ma indul folyamodványom a budai helytartósághoz egy szépirodalmi lap iránt. Ez, és az igazgatói jövedelem22 kell, hogy megélhessünk Pesten. De enélkül is van szükség egy olyan irányú lapra, milyet én gondolok.

(Szász Károlynak, 1860. aug. 10.)

Állandó pesti tartózkodás

Az Arany-család felköltözött Pestre. Tompa Mihálynak 1860. szeptember 29-én így számolt be az Üllői út és a mai Erkel utca sarkán levő házban kibérelt első fővárosi lakásáról:

Szállást nehéz volt kapnom, mert hamar kellett és rendkívüli időben .... Mindazáltal kaptam,. . . nem is drágán, csakhogy nem épen a város közepén. A Széna tér23 közelében van . . . az Üllői út és egy mellékutca sarkán, mely utóbbira a kapu is nyílik, s melynek Három pipa-utca az ő classicus neve, szám no. 11.

Vele volt Juliska lánya is. Ő ezt írta Arany Lacinak Nagykőrösre az új lakásról:

,,A ház szögletén lévén s körötte apróbb házak állván, nagyon ki van a szél rohamának téve. Hanem a kilátás gyönyörű. Egyfelől a fél várost, s nem tudom micsoda nevű helységet, másfelől — ha a gangra kiállunk — az egész szent-Gellértet beláthatni.”

Arany László közlése szerint a háznak hátsó udvarában sok apró épület állt ,,s ezek sok kósza lakóval — cigányokkal is voltak tele. Aranyt, aki a ,,Hausbogen-”24-be Schrift- steller26-nek írta be magát, a háziak betűszedőnek tartották s ez ellen ő annál kevésbé tartotta szükségesnek tiltakozni, mert adóját is ehhez mérten szabták ki.

Arany el akar költözni. Egy év múlva, 1861. augusztus 25-én ismét Tompának mondotta el lakásának ügyét:

12