Nyilas Márta: Arany János Budapestje (Budapest, 1957)

Arany János Budapesten

A kapcsolat tartós marad. Hosszú évek múlva, Pesten laktában írta:

Én mindennapos vagyok a NAPLÓ-nál, Keménynél: ez egyetlen recreatióm,12 esti sétáim célpontja.

(Tompához 1860. dec. 16.)

Gyakoribbá és kényelmesebbé válik az utazás, amikor a postakocsi, vagy a „gyorsparaszt” — esetleg az alkalmi fuvaros kocsiján való utazást a délkeleti vaspálya megépülése után, felváltja a vasút:

Szombaton lesz a pálya nagyszerű megnyitása, azontúl nem ülünk a kavicsra. Meglehet felrándulok Pestre a falamiával, mert Jalesa és Laci sarkalnak erősen — irj a Tompának 1853. szept. 1-én.

A tisztelt, ünnepelt költőt azonban nem csupa öröm várta Pesten. Tompához írott ugyanebben a levelében panaszkodik, hogy a Toldi újrakiadásának minő akadályai vannak:

Hanem az szép dolog, hogy a Kisfaludy-társaság vagyis Eggenberger-féle kiadás mind- ezideig nem tudott elfogyni: oka? talán a közönség? óh nem! aranyért sem lehetett volna néhány év óta kapni sem a pesti, sem a vidéki könyvárusoknál, kivévén az Eggenberger13 úr becses boltjának valamely sötét zugát. Mióta Körösön vagyok is, számtalan ember kérdezte nálam, állítván, hogy Pesten nem kapható, ők bejártak érte minden könyvárust. Így árulják a magyar könyvet.

Bizony nem a legjobbak Arany tapasztalatai a pesti kiadóival. Példa erre a Murány ostroma sorsa. Petőfi már 1848. augusztus 16-i levelében említi e kiadványt. Közel tíz év múlva ezt jegyezte fel Arany erre a levélre:

MURÁNY OSTROMÁ-ról Emich, ma midőn ezt írom sem számolt meg, sem egy fillért nem adott. Ezt pro memoria1*.

Közismert A nagyidai cigányok viszontagsága is (1851-ben jelent meg), melyről hasonlóképpen emlékezik meg 1863-ban.

„Ne irtalak von’ kis könyvem pedig!

Rossz vagy, silány vagy; másként nem hevernél

Száz-számra most is Julius Müllernél15.

(Bolond Istók II. ének.)

Node fordított esetre is van példa. Arany öregkori költeményeit nem akarta közölni, mikor enged Gyulai kérésének, visszautasítja a honoráriumot. Gyulai, míg Arany János nem volt otthon, szobájába egy szőnyeget csempészett, (melyet most a szalontai Aranyszobában őriznek) a következő számla kíséretében:

SZÁMLA

Egy szőnyeg, a

TÖLGYEK ALATT, A PESTI LIGETBEN és HÍDAVATÁS

című költeményekért. Még kérnék egy hosszabb, vagy ha ez nem lehetséges, két rövid költeményt. Akkor aztán nem tartozunk egymásnak semmivel.

Budapest, október 3-án.

Gyulai Pál,

a Budapesti Szemle telhetetlen szerkesztője.

Már 1849 után is feltűnik nálunk a spiritizmus divatja, mint az elkeseredett, kilátás- talanságba süllyedt társadalom önámító játéka. Ezzel kapcsolatos furcsa élményéről számol be Tompához 1854. április 22-én írott levele:

Mert a bűbájos asztal csakugyan megmondja, amit ő tud, s E. Gábor16 naponkint corres- pondeál1’’ rajta Petőfivel, kihez most kedden nekem is volt szerencsém, akkor nap Pesten lévén.

10