Nyilas Márta: Pest-Buda a 18. század költészetében (Budapest, 1961)

Kazinczy Ferenc és pesti barátai

j,A magyar nyelv géniusza” Pesten kegyelte őt is, a szerb anyanyelvűt:

Mig én Gellérdnek bérce alatt piciny Lantom panaszló hangra egyengetem —

írta máskor „Horváth Istvánhoz”. És újra ugyanahhoz olyan hexametereket, amelyekben Budát egész Magyarországgal azonosítja és már a honfoglalás óta azt teszi meg a főhelynek:

Végre Budára repül elmém: ott párducos Árpád Látszik előttem egész fényben, s fejedelmet agyába Méltóan sújtó kürtjével nagy Lehel. Első István mint fáradt népét a krisztusi hitre Hozni, kiszúrt szemmel Péter.. . stb.

(110-112. o.)15G

Ebben az időben a főváros irodalmi élete már túllépett az ő irodalmi szalonján. Kisfaludy Károly az irodalmi vezér, él a romantika, az Aurora — a „reform-kor”-nak nevezett időszak polgári, gazdasági, politikai fellendülése hajtja az ország életét — és ezen belül az irodalom életét — a nagy csúcspont, a szabadságharc felé.

Az Aurora évkönyv indulásakor Kazinczy barátja, az öreg Guzmics Izidor, a régi költői generáció képviselőjeként üdvözölte az új Pestet, a haladás, a felvilágosodás városát, a kereskedelem, a jogszolgáltatás, a tudományos élet központját :

A felderültség közhelye, Pest, te vagy,

Pest, o, hazám szent városa ! Többezer Nem fényűző és lomha nép ez:

Munkája alatt pezsgő raj anyja.157

* *

*

Pál István említett tanulmánya kifejti, hogy a költészetben Gvadányinál találkozunk először Budapest ábrázolásával — a Gvadányi munkáiból is csak a falusi nótárius budai utazását említi. Úgy hisszük, az itt felsorolt anyag is elegendő ennek az állításnak cáfolatára. Ámbár meggyőződésünk, hogy a kéziratos anyag feltárása még sok budapesti vonatkozású költeményt fog felszínre hozni.

Az eddig ismertekből kiderül, hogy a 18. század — s a 19. beköszöntése — költészetének milyen sok motivuma jelenik meg a következő évszázad budapesti vonatkozású verseiben. A bárok ódák képeit viszontlátjuk a romantika költőinek pátoszában. Nagy Lajos, Mátyás király emlegetése a budai királyi udvar fényét, dicsőségét bemutató elbeszélő költemények hosszú sorával bővül ki, arról a korszakról szólnak, amikor még nem Bécsből kormányozták a nemzetet.

Feltűnő a latin és német nyelvű költészet témáinak, motivumainak hasonlósága a magyar nyelvű költészethez. Nyilvánvaló azonban, hogy a polgári öntudat leginkább a német nyelvű anyagban csendül fel. — A magyar irodalom e képviselői kevés kivétellel a magyar mellett latin nyelven is verseltek, sőt egyesek (pl. Kazinczy, Dayka, Bacsányi, Kis János) németül is próbálkoztak. De a hazai nem magyar, kivált a német nyelvű költészettel, német olvasóközönséggel való szoros kapcsolatot mutatja a versfordítások korai szokása. (Pl. Hannuliknak az 1802-i országgyűléshez írt ódája Révai Miklós magyar fordításával együtt jelent meg, Szemere Pálnak pedig Vida Lászlót ünneplő költeménye 1810-ban Haliczky német fordításával.) Erősen nemzeti szempontú irodalomtörténetírásunk később megfeledkezett arról, hogy Magyarországon a nemzet-fogalom nem volt mindig olyan szűkkörű, mint a 19. század második felétől.

157 Auróra 1823.

5*

67