Nyilas Márta: Pest-Buda a 18. század költészetében (Budapest, 1961)
Martinovics társasága
Összerezzentem, hideg verejték öntötte el testemet. De erőt adott jó lelkiismeretem, tudtam, hogy nem követtem el semmit. Belépett a tiszt négy közlegénnyel, a többi fegyveres kint maradt, elöl jött egy lámpávivő. A lámpát szobám asztalára tették, ágyam mellé felvont fegyverrel őr állt. Mit gondolhattam mindenekből — mit is gondolhattam volna? Rajtam s a gyermekeken kívül senki sem volt a házban. Búsan erőt vettem magamonés márbújtam be a nadrágomba.Bizonyos voltam abban, hamarosan becsülettel térek visza. A tiszt írást vett elő és kissé a lámpa felé tartotta, melynek fénye meglehetősen gyönge volt — és megkérdezte tőlem : én vagyok-e? Újra megnézte és elolvasta az írást s kérdi : Én vagyok-e Uza? Ügyvéd volt ez gazdám mellett, de nem volt a városban. Mihelyt ezt meghallotta a tiszt, elment, hogy majd máskor végezze dolgát. Engem is elhagyott a félelem, mely elfogta minden tagomat.”136 A kisebbrendű vádlottakat a ferenciek volt kolostorában őrizték. Az épület a ma már csak tornyában létező, volt Helyőrségi templomhoz csatlakozott. Ennek tornyától délre húzódó épületszárny földszintén szélrül volt Kazinczy szobája, kettővel odébb Verseghyé. Ablakaik előtt volt a „favágó udvar”, melyet az Uri-utca felé téglafal zárt el. (Az épületrész ma is megvan, közvetlenül az utcára néz, fal nem zárja el onnan.) A Fogságom naplója január 31-i faljegyzésében ezt olvassuk: „Fát hánynak az utcáról a favágó udvarban s evégre megnyiták a kiskaput. Mindig ablakomban állék, míg a kis kapu nyitva volt; mely nagy vala örömön, látván, hogy... Majtényi László gyalog mene el ott.. ,137 Ugyanígy Verseghy Ferenc is kiláthatott ablakából a favágó udvar kis kapuján az utcára. S a kapu történetesen nyitva volt Martinovicsék kivégzése idején is, amikor a rabok láthatták a Vérmezőre siető kiváncsiakat. Ekkor írta Verseghy kis ódáját: „Egy magyar asszonyra”. Ó, magyar vérbül ereden menyecske ! Cinkosod karján ki urad fejére Szarvakat raggat, hová mégy mosolygva Oly sietéssel? A szerencsétlen rabok áldozását Látni kívánod, kik az ősi rendet Bájos árnyékért akarák ledúlni Drága hazánkban ? Ó, ha törvényünk ez utóbb üdőkben Úgy fenyitené az egyéb gonoszt is Mint az ókorban, neked is hasonló Volna halálod.139 Bacsányi Jánosnak két verse fűződik budai börtönéletéhez. Az egyiknek keletkezéséről Kazinczy számol be a Szirmayhoz írt jegyzeteiben: „A királyi Tábla absolválta. Ezen vérszemet vészén s a cseléd kezétől egy-két szenet, melyet eloltva nála hagytak, kiragadva, akkor ezt írta a falára: Szép a hazáért tűrni, viselni rab- Láncot s a halált szenvedni dicső dolog. Amely halandó él s vesz érte Nemzeteket nemesit nevével”139 Mikor aztán ezt követően a Hétszemélyes Tábla másodfokon hozott ítéletet, mely Bacsá- nyit is fogságra kárhoztatta s a halálos Ítéleteket helybenhagyta, a költő latin epigrammában állította szembe a Rómát hajdan gyilkoltató triumvirátust a Magyarországon most gyilkoló Septemvirális (Hétszemélyes) Táblával: „Ad Manes Romanorum”. Splendidius non est cur vos periisse putetis ; Non major nostra vestra ruina fuit ! Roma, trium fertur quondam cecidisse furore; Te septem perdunt, Hungara terra, viri.140 136 Faber Antal. Biographia mea. Pozsony 1831. 137 Kazinczy: Fogságom naplója Bp. írod. Int. 1947. p. 39. 138 V. F. Kisebb költeményei. 1910. o. 121. 139 Batsányi János o. m. I. 1953. p. 219. A vers fennmaradt B. J. védőiratában. Az újabb kutatások szerint az elítélés oka nem a vers volt. 110 U. o. p. 147. Ford. 1. Függ.-ben. 59
