Nyilas Márta: Pest-Buda a 18. század költészetében (Budapest, 1961)

Martinovics társasága

Hálás feladat lenne összeállítani a Martinovics ügyhöz fűződő egész versanyagot, de minthogy a rab költőket — Kazinczyt, Verseghyt, Bacsányit, Szentjóbit — Budáról külföldi börtönökbe vitték, az általuk, illetve róluk írott versek kivülesnek mostani tárgyunkon. Itt is említés- reméltónak tartjuk azonban Virág Benedeknek 1799-ben budai otthonából írott szép kis ódáját, „A kényes szenvedőhöz” :

Békétlen szív, mit panaszkodol ?

A durva láncok s tömlöcök a nemes És fényes erkölcset homályba

Rejtik ugyan, de le nem gyalázzák.

Mig büntetlen tűrsz, fennmarad érdemed S való örömmel tartja reményedet.

„De a hazáért” szép dicsőség;

Csak ne fakadj alacsony panaszra.141

Virágnak mindenképpen igen szép költői és emberi megnyilatkozása a költemény, hiszen a perben nem érintett költők vagy hallgattak vagy éppenséggel szembefordultak az áldozatokkal. Az 1780-as évek nemzeti mozgalmának tagjai 1790-ben már két szárnyra oszlottak: a közös nacionalizmus érzésénél nem kisebb erejű volt nézeteltérésük társadalmi kérdésekben. Martinovics társasága jobbára a balszárnyról toborzódott, míg a jobboldaliak 1795-ben már a fejedelmi abszolutizmushoz menekülnek. Példája ennek Baróti Szabó Dávid. 1795 farsangján ,,Pyber Benedek úrhoz” intézett versében kesereg a hazáról, majd így kiált fel:

Ébredj fel, ó, haza, veszd ki üldözőid,

Töröld ki világból gyilkos emésztőid,

Fojtsd meg a jók által ezen viperákat,

Fosztasd meg fejektől a mérges hidrákat...142

Majd szigorú cenzúrát követel és a hivatalok megtisztítását azilluminátusoktól. Bessenyey György, aki 1781 óta távolmaradt az irodalmi és politikai közélettől, a nemzeti mozgalom legmagasabb hullámjárása idején — 1799-ben, négy évvel Martinovicséin halála után nem lehetett olyan elvont gondolkodású, hogy ne tartsa szeme előtt a hazai valóságot, amikor A természet világa Ötödik kötés-ében ilyeneket ír:

Egyenlő a hivség királyhoz, hazához Egyik nélkül sem fér az ember magához. Hazádnak törvénye ellen ha feltámadsz,

Aki szentség abban, királyodnak szaladsz. . .

A törvény, a közjó s király egyet tesznek S a polgár szivében szentségekké lesznek. . .143

Hírhedt Gvadányi József kirohanása, A falusi nótárius és fia közt ilyen beszélgetés folyik:

De hallom, hogy vannak ottan is deisták, Velek még egynéhány csúf naturalisták.

Ha úgy volna, kerüld ezek társaságát,

Tartsd meg szent hitednek erős igazságát. . .

141 Toldy Ferenc szerint V. a verset Kazinczyhoz írta — mi azt gondoljuk Bacsányihoz, hiszen utolsó sora B. fentidézett versére utal. — A régi magyar költészet (Remekírók Képes Könyvtára) 1904. I. p. 256 és 375.

142 Császár Elemér: Deákos költők. 1914. p. 147 — 148.

143 Bessenyei György: A természet világa (Régi magy. kvtár) 1898. p. 238—240.

60